1. epizód/ 19. rész "Élni nem akarok, de meghalni félek..." 1. rész

Na manók agyon sajnálom, hogy ennyit késtem! Tényleg!:(
De hál'istennek megjöttem, és itt a rész is! Eléggé szomorú, dühös és érzelmes rész lett , remélem tetszik majd! :)
Nagyon köszönöm, hogy már több mint 2700-en látogattátok az én szerény oldalkámat, és hogy már 3 feliratkozóm van! Rettentően köszönöm, és örülök, hogy tetszik nektek!:) 
Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket! :)<3
Puszi: Lucaa^^
(A komizókat és a feliratkozókat örömmel fogadom az oldalon!<3)

De Harry.....ő most borzasztóan megbántott.....

Nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem...borzasztóan csalódott és összetört voltam. Azt hittem, hogy tényleg szeret, és hogy boldogok lehetünk Együtt! Mit is hittem...ő egy sztár! Neki gyönyörű, gazdag, és híres csajok kellenek...nem Én! 

Ordítani akartam, hogy mindenki meghallja a bánatomat. Kikiabálni a világnak, hogy mennyire össze vagyok törve. De nem tettem, csak sírtam és sírtam. Nem bírtam abba hagyni. Azt akartam, hogy vége legyen ennek az érésnek! Nem akartam ezt érezni! Szörnyű volt. A gyomrom egy ökölnyire szorult, látni nem láttam a könny fátyoltól, ami szememet borította be és maga a tudat, hogy nem szeret.

Menekülni akartam innen. Egy olyan helyre, ahol minden szép és tökéletes! 

Törni zúzni akartam...nem vagyok egy olyan típus, de most megtettem volna. Ordítani és rombolni.

Meg ez a hangulat váltakozás...egyszer meghalok, máskor meg ölni akarok.

Azt akarom, hogy Ő is szenvedjen...úgy, ahogyan én is szenvedek most miatta. Azt akarom, hogy megtudja, nekem ez rossz! 

De nem tettem semmit...csak zokogtam ott Jade vállán.

-Csss!-csitított.

-Borzasztóan fáj!-sírtam.

-Tudom!-ölelgetett.

Nem kérdetem honnan tudja milyen érzés lehet, csak hittem neki. Mos nem érdekelt semmi, és senki, csak Ő!

Szeretem! Nem tehetek róla! Szeretem, mindennél és mindenkinél jobban! De eközben borzasztót csalódtam benne, és gyűlölöm is!

Egyszerre...szeretem...és utálom! Nem tudom hogy, de ezt érzem! Azt akarom, hogy neki is fájjon, de közben nem akarok neki fájdalmat okozni! Mit tegyek?

A legjobb lenne meghalni...az mindenen segítene. Mindenen....

De nem teszem meg, mert gyáva vagyok...félek a haláltól...hát szép gratulálok! Egy gyáva ember vagyok!

Élni nem akarok, de meghalni félek...

Miért én vagyok az aki mindig csak a rosszat kapja? Mivel érdemeltem ki? Hogy valaki így bánjon velem? Nem vagyok tökéletes...senki nem az..de....Ő az! És ezért utálom! Hogy még kiszeretni se lehet belőle! 

Miért? Miért? Miért?-ez az egy szó kavargott a fejemben.

-Miért?-mondtam ki hangosan is.

-Nem a te hibád!-mondta Jade.

-De...az enyém...nem vagyok neki elég tökéletes!-szipogtam.

-Na jó ezt most hagyd abba! Olyan vagy, mint azokban a hülye szappanoperákban.

Én ezen elmosolyodtam, de egyből elszomorodtam, amint Rá gondoltam.

Fáj, de nem tudom elengedni. Szükségem van rá....de nem tudom, hogy meg tudok-e neki bocsájtani.

-Beszélj vele!-törte meg a csendet Jade.

-Nem! Amint meglátom azt a zöld szempárt, egyből elgyengülök.-vallottam be.

-Akkor hívd fel.-tanácsolta.

-Rendben!-bólintottam.

Kimentem a mosdóba, kicsit rendbe szedtem magam, majd tárcsáztam.

1....2....3 csengés, de semmi...4....5....6...semmi...7...8...9

-Hallo?-szólt bele.

-É-én vagyok!-szipogtam.

-Grace?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-I-igen!-csuklott el a hangom.

-Mi a baj? Miért sírsz?-hallottam meg hangján, hogy aggódik.

-Még van pofád megkérdezni?-akadtam ki.

-Nem értem...

-Ne add nekem a hülyét! Pontosan tudod, hogy miről beszélek!-próbáltam meg keménynek tűnni.

-Nem nem tudom!-értetlenkedett.

-Akkor mondjuk nézz fel twitter-re!-mondtam cinikusan.

-Mi?-hallottam a hangján a meglepődöttséget.

Vártam...hátha rájön.

-Na? Rájöttél?-kérdeztem idegesen.

-Uhhh....igen.-fújta ki az eddig bent tartott levegőt.-Nézd! Én sajnálom...részeg voltam..-kereste a kifogásokat.

-Ne! Harry! Kíméljük meg egymást ettől....én szakítani akarok veled!-mondtam ki, amitől a legjobban féltem.

-Ne! Kérlek Grace! Ne tedd ezt velem! Én nem tudtam mit csinálok!-mentegetőzött.

-De én tudom...és ezt akarom!-borzasztó nehéz volt kimondani, de megtettem.

-Grace! Kérlek!-könyörgött.-Én....szeretlek!-mondta ki a világon a legfontosabb szót.

A szívem egy hatalmasat dobbant.

-Ha tényleg szeretnél, nem tetted volna meg!-ráztam a fejem, és szemeimbe újra könny gyűlt.

-Könyörgök!-hallottam a hangján, hogy már-már sír.

-Nem Harry! Engem nem nézhetnek hülyének! Sajnálom, de ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Szia!-tettem le a telefont, mielőtt bármit is mondhatott volna.

Mit tettem? Biztos ez volt a helyes döntés?

Igen...talán...dehogy is...hisz é szeretem! De meg kell tanulnia, hogy én nem egy játék vagyok.

Megint elkezdtem zokogni. Előtört belőlem szerintem még az is, mikor kiskoromban elestem a biciklivel.

MINDEN, ami eddig bármilyen fájdalmat is okozott, és nem mutattam ki. Most még a legapróbb dologot is kisírtam.

Ott ültem a falnak dőlve és sírtam.

Nem kívánom ezt az érzést SENKINEK! 

Mikor azt aki szeretsz, el kell engedned! Holott legbelül te is tudod, hogy szereted, de az amit veled tett, túl sok...

Ezt érzem most.

Most talán még jobban össze vagyok törve, mint az előtt.

"Élni nem akarok, de meghalni félek!"

Ez a mondat a legjobban hozzám illő, most ebben a pillanatban.

Mert élnem fölösleges, ha nincs kiért....de meghalni is, ha közben van kiért élni!

Bonyolult ez az egész! Nem tudom, hogy mit csináljak! A szívemre, vagy az eszemre hallgassak?

Mert, ha az eszemre hallgatok, akkor inkább elkerülöm Őt, és nem bocsájtok meg neki, de ha a szívemre, akkor viszont megbocsájtok neki, és boldogan élünk tovább...

De ez nem ilyen egyszerű.

Sőt....bonyolultabb, mint amilyennek látszik...

TO BE CONTINUED....

Inspirált ez a zene: http://www.youtube.com/watch?v=My2FRPA3Gf8

1. epizód/ 18. rész

De otthon egy nem várt dolog történt....

-Itt meg mi a szar történt?-kérdeztem a többiektől.

-Hát....a szalonnasütés...nem épp jól sült el...-húzta a száját anya.

-Hát látom.-néztem körbe.

Na most emberek! A következőt képzeljétek el.: Oda érek a házhoz, és ott van egy tűzoltó autó, és persze egy halom újság író. Sikerült átvergődnöm rajtuk, aztán meg meglátom a kertet, ahol, a szalonna sütő hely helyén, egy nagy fekete folt tátong, és a fél karám is leégett, szóval azt is építhetjük újra. 

-Nagyon vicces volt...-kezdett bele Tom nevetve.

-Megan, meg Gerogi elkezdtek sikítozni, hogy tűz, tűz...-folytatta nevetve Jack.

-...Jade felállt, és elment porraloltóért...Lola, meg csak sikítva ugrált össze vissza...-Tom.

-...De aztán Jade oltotta el a tűzet, amire persze a többiekre is fújt...-röhögött tovább Jack.

-És ti? Ti mit csináltatok?-kérdeztem.

-Én hívtam a tűzoltókat, Tom meg lekamerázta az egészet.-röhögtek.

-Akarod látni?-nevetett Tom.

-Majd később!-nevettem el magam.-Most megyek inkább lefekszem! Nagyon álmos vagyok!-ásítottam egyet.
-Okés! Jó éjt!-kacsintottak, röhögve, majd elmentek valahova.
Én felmentem, lezuhanyoztam, felvettem egy nagyon bő pólót, egy rövid nacival, és lefeküdtem...
(A tűzoltók természetesen elmentek.)

*1 HÉT MÚLVA*

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd oda cammogtam a tükörhöz. Amit abba láttam megrémisztett. Nem csoda, hogy úgy néztem ki, mint egy mosott zokni, mivel tegnap egész nap pakoltam.
Szép lassan bementem a fürdőbe, hogy elkészüljek.
Gyönyörűen szikrázott a nap, így egy lenge összeállítást kaptam magamra, sok ékszerrel.

-Gyerekek! Gyertek már!-kiabált apa vagy tizedjére.
-Megyek!-kiabáltam.
Gyorsan leszaladtam, majd segítettem ki vinni a maradék dobozokat.
-Naaaaa Adjatok már valamit! Elbírom én!-nyavalygott Harry.
-Nem!-zártam le a témát.-Meg vagy sérülve!-mondtam, miközben egy agy dobozt cipeltem ki a kocsihoz.
-Édes vagy!-puszilta meg az arcom.
Hát igen...ebben az egy hétben nagyon összemelegedtünk, de természetesen nyilvánosan nem vállaltuk még meg.
Persze, gondolom már sokan sejtik, és már gondolom meg láttak páran minket, de még nem mondtuk ki így konkrétan.

Minden fiú segített cipekedni. Nagyon rendes tőlük.
-Köszi srácok, hogy segítetek!-mosolyogtam rájuk.
-Igazán nincs mit! Szívesen tettük!-mosolyogtak.-De nekünk lassan mennünk kell a koncertre!-mondta Louis.
-Persze! Így is túl sokat segítettetek!-kacsintottam.
-Tényleg nincs mit! De mi most megyünk!-indultak el.-Sziasztok! Viszlát!-köszöntek anyuéknak is.
-Sziasztok!-integettek.
-Szia Grace!-jött-bicegett-oda hozzám Harry, majd lerakta a mankókat, és átölelt, majd megcsókolt.
Mindenki "húúúúú"-zni kezdtek.
Mi csak mosolyogtuk.
-Szia!-adott puszit az orromra.
-Szia!-mosolyogtam, majd ők elmentek.
Hiányozni fog ebben az egy hétben, meg persze a többiek is, és El is.
Nagyon megkedveltem őket, sőt idő közben Sophi-val, és Dani-vel is megismerkedtem, és mind ketten rettentő aranyosak.

Szép lassan elindultunk a reptérre. (Persze az állatokat is visszük, de őket egy másik géppel viszik, kimondottan állatoknak.)
Becsekkoltunk, felszálltunk, elfoglaltuk a helyünket, majd felszálltunk. Én Jade mellett, és egy öreg bácsi mellett ültem. Vicces volt.
Mivel eléggé unatkoztam, felmentem telefonról Twitter-re. Kicsit böngésztem, majd megakadt a szemem egy képen, amin Harry szerepelt, egy lánnyal, aki nem én voltam.
Ő ült egy klubban, (gondolom az volt) és valami barna hajú picsa ült az ölében, ő pedig hátulról átkarolta.
Borzasztó érzés volt ezt a képet látni, amit Jade észre is vett.
-Baj van?-kérdezte aggódó hangon. El sem hiszem....tud kedves is lenni?
-Igen...-folyt le egy könnycsepp is az arcomon, majd megmutattam a képet.
-Micsoda egy szemét!-dühöngött.
-Az.....-suttogtam.
-Mihelyst a szemem elé kerül, összeverem!-ütött ököllel a saját tenyerébe.
-Ne! Hagyd! Nem ér annyit!-töröltem le a könnycseppet, de fölöslegesen, mert egyből kigördült még egy, majd még egy és így szép lassan sírni kezdtem.
-Na! Ne sírj!-ölelt át Jade.
Rettentően meglepett Jade viselkedése, de nagyon jól esett....Nem tudtam, hogy ilyen is tud lenni.
De Harry.....ő most borzasztóan megbántott.....



Na srácok, ennyi telt tőlem, amit rettenetesen sajnálok! Hát egyszerűen nem telt több tőlem, de a jó hír, hogy mivel csütörtökön csak 5 órám lesz, szerdán lehet, hogy tudok hozni!:) 
Na még valami. 
1: Remélem tetszett! :)
2: Komizzatok!
3: Iratkozzatok fel! :)
És 4: Már csak két rész, és elérkezünk a 2. epizódhoz, aminek nagyon nagyon örülök! :D KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY TÁMOGATTOK, ÉS HOGY OLVASSÁTOK A BLOGOT!! PUSII NEKTEK!:)
Na hááááát.....még egyszer KOMI!!!;))

2 KOMI UTÁN JÖN A KÖVI RÉSZ! :))

ÚJ BLOG!!!!!

Figyuzzatok! Szóval az van, hogy régebben elkezdtem egy blogot, amit utána abba hagytam....de most tovább folytatom!:) Nyugi ez a blog is folytatódik, a másikba csak vasárnaponként rakok részt! Remélem ott is komiztok, és támogattok majd! :) Sok puszi nektek!^^<3
http://thexfactor5.blogspot.hu/

1. epizód/ 17. rész

Na gyerekek! Megjöttem a 17. résszel! Lhet, hogy egy kicsit uncsiiiii lett, de hát a suli mellett nem telt jobbra! :D Na a lényeg, hogy nem szaporítom tovább a szót...kezdódjön..(ha tetszik, nyugodtan hagyjál néhány komit, és iratkozz fel;D nem haragszom meg és nem is harapok! )
Pusszii:Lucaa^^


Mikor ezt kimondta, egy magas, jó alkatú, barna hajú lány lépett be az ajtón.....de nekem egy cseppet sem volt színpatikus.......vajon ő ki?
Talán Spohia?
Vagy Danielle?
Vagy talán valaki egészen más?

-Sziasztok!-mosolygott.....vagyis szerintem csak próbált.
-Szia!-köszönt meglepetten Liam.
-Te hogy kerülsz ide? És amúgy láttad a híreket?-kérdezte egy kicsit idegesen Louis.
-Hallottam, hogy itt vagytok és igen láttam.-hajtotta le a fejét.
-Beszélhetnénk?-pattant fel Liam a helyéről.
-Persze!-vágta rá.
Én megvártam, míg halló távolságon lesznek, és a fiúkra pillantottam.
-Na akkor ő most ki volt?-néztem körbe.
-Szerinted? Miket hallottál Dani-ről és miket Sophi-ról?-kérdezte mosolyogva Louis.
-Hát...őszintén?-kérdeztem.
Ő csak bólintott.
-Danielle-ről azt, hogy a húgaim és a többi rajongótok nagyon szereti, meg ez a Payzer kapcsolat is nagyon "sikeres" volt.....Sophia-ról meg azt, hogy tapizós képek jelentek meg róla és Liam-ről a tv-ben,-mutattam a tv-re.-és hogy mikor ez az egész kis kapcsolat kiderült, a tesóim tombolni kezdtek.....Szó szerint...romboltak meg ilyenek....szóval szerintem.....ez Sophia volt....de ez csak egy tipp volt....-raktam magam elé a kezem.
-Eltaláltad!-bólogatott Harry.
-És amúgy ő mindig ilyen fejet vág....úgy értem..sosem mosolyog vagy...-kérdeztem.
A többiek csak felnevettek.

Nem sokkal később vissza jöttek Liam-ék.
-Na?-nézett rájuk Louis.
-Mi van?-kérdezte Liam.
-Hát mi lesz?-kérdezte most Niall, barátjától.
-Semmi....együtt vagyunk!-mosolygott féloldalasan Liam.
A csaj aki idő közben Liam ölébe ült, csak furcsa fejjel össze vissza nézett. Nagyon vicces, rémisztő és furcsa volt.

-Liam! Holnap el kéne mennünk vásárolni! Venni kéne valamit a következő koncertetekre.-szólalt meg a csaj.....én így fogom hívni...hisz amúgy be sem mutatkozott...akkor én miért legyek vele kedves..nem?:D
-Oké! Persze!-bólogatott, de láttam az arcán, hogy olyan furcsa...bár nem ismerem régóta, úgy hogy lehet, hogy félre értettem.

-Én megyek, mert már 3 napja vagyok ugyan abban a ruhában.-nevettem fel.
-Menny csak! De még ma be jössz?-mosolygott Harry.
-Persze!-bólogattam.-Nem sokára jövök!-kacsintottam, majd elhagytam a termet.

Kiléptem a meleg, kicsit szellős utcára. Nagyon kellemes idő volt. Mosolyogva elindultam haza, mert egy fotós sem volt már a kórház előtt.
Hamar haza értem, de mikor haza értem, senki nem volt ott.
-Hahó!-kiáltottam el magam.
Semmi....Vajon mi lehet velük?
-Halihó!-kiabáltam megint, és közben mindenhova benéztem, de semmi.
-Anya!.......Apa!......Lányok!.....Tom!.....Jack!-kiabáltam.
-itt vagyunk!-kiáltott be a kertből Jack.
-Mit csináltok?-mentem ki mosolyogva.
-Ülünk.-válaszolt egykedvűen Jade.
-Szalonnát akarunk sütni!-mosolygott Megan.
-Király! Én megyek átöltözök, és vissza megyek Harry-hez.-magyaráztam.
-Jól van!-rántotta meg a vállát Tom.
-Kicsim! Azért ma nem alszol ott ugye?-nézett rám kíváncsian apa.
-Nem tudom....nem hiszem! De ha mégis, előtte felhívlak titeket!-nyugtattam meg.
-Rendben szívem!-mosolygott anya.
-Akkor sziasztok!-mosolyogtam, majd felsiettem az emeletre.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam ezt az összeállítást:

Gyorsan elindultam vissza a kórházba, és közben azon kattogtam, hogy nehogy összetalálkozzak egyetlen egy fotóssal se.
Szerencsére gyors, és fotós mentes utam volt.

-Nagyon gyors voltál!-mosolygott Harry.-Úúhh nagyon jól nézel ki!-vigyorgott, miközben jól végig mért.
-Köszönöm!-mosolyogtam.-A többiek?-néztem körbe, mert olyan furcsa volt ez a nagy csend.
-Niall, és Zayn elmentek valami kajáért, Louis elment El-ért, mert ő egy fotózáson van, Liam pedig Dani-vel találkozik és megbeszélik ezt az egészet.
-Értem.-bólintottam, majd leültem az ágya szélére.
-Mit csináljunk?-kérdeztem meg több percnyi hallgatás után.
-Szerintem valamit nem fejeztünk be!-vigyorgott.
Én csak nevettem, a földet bámulva.-Mit?-mosolyodtam el.
-Szerintem valami ilyen volt benne.....-mondta, majd megfogta az arcom, és megcsókolt.

A csókja olyan édes volt, hogy szívem szerint így maradtam volna örökre.
Tudom..tudom...egy csók hogy lehet édes?? Hát egyszerű, ha olyannal csinálod, akit szeretsz....igen...kimerem jelenteni, hogy én valami olyat érzek Harry iránt, amit eddig még nem éreztem ...és ez elég furcsa és különös érzés, és azt hiszem ez....ez a Szerelem! Az az érzés, amikor csak meglátod Őt és a hasadban 1000 pillangó röpköd, és...amikor rád mosolyog már attól meghalsz és  ahh.....csodálatos, hogy egy ölelés is képes elkábítani, ha egy bizonyos embertől kapod....na és a csókja....az maga a mennyország...tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de én így gondolom...nem tudom máshogy elmondani, mert szerintem egy tökéletes szó van erre az "állapotra": SZERELEM!
És én tényleg úgy érzem, hogy megtaláltam az első olyan személyt, aki iránt ezt érzem...de vajon ő is ezt érzi?
Mondják hogy a szerelem nehéz, és bonyolult....szerintem sem könnyű, de nem bonyolult....ha szeretsz valakit, azt valahogyan ösztönösen érzed.....nem kell túl gondolkodni, vagy túl aggódni ezt az egészet....csak érezni kell és kész....ha pedig nincs meg ez az érzés, akkor úgy is mindegy...

-Grace Harris? Leszel hivatalosan is a barátnőm?-nézett a szemembe, miután abbahagytuk a csókot.
Nagyon meglepett ezzel a kérdéssel de nagyon örültem neki, hogy megkérdezte. Már azt hittem, hogy ő nem érez úgy ahogyan én de ezek szerint mégis....na hát...mit gondoltok mit válaszoltam?
Természetesen igent mondtam.
-Igen!-bólogattam.-Szívesen leszek a barátnőd Harold Edward Styles.-nevettem.
Ő csak mosolygott, majd magához húzott és szorosan a karjaiba zárt.
-Grace! Lehet, hogy a múltkor is és most korainak fog hangzani, de én tényleg úgy érzem, hogy szeretlek!-mondta ki a gondolatait.
-Figyelj Harry. Lehet, hogy tényleg korai ez az egész......-mondtam ki amit gondolok.
Ő erre felsóhajtott.
-De én is így érzek!-fejeztem be a mondatom.
Ő rám nézett, majd megint megcsókolt. Nagyon boldog pillanat volt, amíg-mint általában-egy.....vagyis több személy félbe nem szakított minket. De most nem a fiúk voltak.
-Kis fiaaaaaam!-kiáltotta egy gyönyörű nő. Ugyan olyan szép kék szeme volt, mint Harry-nek, és a barna haj is stimmelt. Utána, egy gyönyörű barna hajú és ugyan olyan gyönyörű kék szemű lány lépett be az ajtón, majd egy ilyen őszes hajú férfi is követte őket.
-Szia anya!-mosolyodott el Harry.
-Kicsim! Minden rendben? Hogy van a lábad? Istenem! Pár hónapja váltunk el, és máris összetöröd magad!-mosolygott, de azért látszódott rajta, hogy ő is eléggé megviselt.
-Öcsii!-szorongatta meg Gemma, a a nővére.
-Szia!-mosolygott a fickó.
-Szia Gemm! Jó újra látni!-ölelte meg tesóját.-És szia Rob!-pacsizott le-a mint kiderült Rob nevű-Rob-al.
-Öhm....anya! Ő itt a barátnőm, Grace!-mosolygott Harry, majd magához húzott.
-Ohhohohooo! Szóval, egy napig nem talizunk, és már együtt vagytok?-vigyorgott Gemma. Nagyon bírom ezt a csajt!
-Öhm...hát igen...-vörösödtünk el, mind a ketten.
-Nagyon örülök! Anne Cox a nevem!-nyújtott kezet mosolyogva.
-Örülök! Grace Harris!-mosolyogtam.
-Szia Robin Twist!-mosolygott a fickó.:D
-Örülök!-mosolyogtam, majd neki is kezet nyújtottam.
-Na....és kis fiam! Jobban vagy már? És egyébként hogy történt ez az egész?-kérdezősködött Harry anyukája.
-Hát....elmentünk lovagolni Grace-el! Én hülye, meg leestem a lóról.-nevette el magát Harry.
Mindenki felnevetett el kicsit.
-Értem....de már jobban vagy ugye?-simogatta meg a kezét Harry-nek.
-Persze!-mosolygott, majd rám nézett és látta rajtam, hogy megint előjött az "én hibám az egész" arcom, így megcsókolt. Ott a családja előtt. Nagyon aranyos tőle.
-Szeretlek!-suttogta úgy, hogy csak én halljam.
Én csak mosolyogtam.

Rengeteget beszélgettünk, de lassan mindenki ment haza. *Már a fiúk is rég bent voltak*
-Na mi megyünk jó Hazz?-pacsiztak le a srácokkal.
-Okés! Sziasztok!-köszönt ő is.
-Mi is megyünk kicsim!-kezdett el búcsúzkodni a családja.
-Rendeben sziasztok! Vigyázzatok magatokra! Szeretlek titeket!-köszönt el tőlük egyesével, majd ők is elhagyták a szobát.
-Na akkor...én megyek....-kezdtem el végül én a búcsúzkodást.
-Rendben! De holnap....ugye...bejössz?-kérdezte reménykedve.
-Hááát.....figyelj Harry...lehet, hogy nem fog menni....tudod a családommal is szeretnék kicsit lenni, meg Anne-ékkel....Sajnálom...-Hajtottam le végül a fejem, mert majdnem elröhögtem magam.Tudom szemét dolog volt tőlem, hogy átverem, de most ilyen k***ög kedvemben voltam....(elnézést a kifejezésért)
-Hát...ahha...dehogy semmi gond...-legyintett, de láttam az arcán, hogy nagyon szomorú lett.
-Harry!-ültem le mellé.
-Igen?-emelte fel a fejét mosolyogva.
-Szerinted komolyan nem jönnék be hozzád?-nevettem el magam, mert már nagyon sajnáltam őt.
-Akkor bejössz?-mosolygott.
-Persze! Csak szívattalak!-boxoltam bele a vállába.
Ő csak nevetett.
-Na....hagylak pihenni! Holnap reggel jövök!-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Oké! Jó éjt és siess!-ölelt ő is meg.

Fel álltam, mikor ő megfogta a kezem és kicsit vissza húzott.
-Nem felejtettél el valamit?-mosolygott.
-Öhm...ja de!-mondtam, majd megpusziltam az arcát.
Ő erre sértődött fejet vágva, keresztbe tette a kezeit.
-Na jól van!-nevettem fel, majd megcsókoltam.
Annyira imádok vele csókolózni.....az a fajta érzés, mikor valami fantasztikus, érdekes, szórakoztató dolgot csinálsz, és nem akarod abba hagyni....soha!
-Szeretlek!-mosolyodott el a végén.
-Én is Harry!-mosolyogtam, majd felálltam és elindultam ki.
Még egyszer vissza néztem, ő csak mosolygott, majd fogtam magam, és szép lassan haza mentem.....
De otthon egy nem várt dolog történt....

Ha tetszett, komi, feliratkozás, stb.! ;)) hajráá! <3

1 epizód/ 16. rész

Sziasztok! Sziasztok! Na...igen...tudom, tudom, hogy rengeteget késtem, de a suli, meg most beteg is vagyok, de.....a lényeg, hogy itt az úúúúúj rész! :DD
Remélem tetszik! :)) 
Puszii


Tudom ilyet nem szoktam, de itt az elejéhez, kapcsoljátok be ezt a számot! ;)







Ő csak gúnyosan nevetett, majd hirtelen felébredtem........Borzalmas egy álom volt! Vagy ez nem is egy álom volt?...Hanem.....a valóság?? 



A hirtelen felébredéstől felültem az ágyon, de aztán eszembe jutott, hogy hol vagyok, és inkább nem mocorogtam. Harry-re pillantottam, aki még békésen szunyókált és egy ici picit horkolt is. Nagyon aranyos volt. Göndör fürtjei össze vissza álltak és egy kicsit mosolygott is álmában. Tényleg aranyos volt. Még néztem egy kicsit, majd én is visszadőltem mellé, és csak néztem a plafont. Gondolkodtam.....
Gondolkodtam az életen...ami 19 évesen nem nagy szó, de az én életem felér egy felnőttével.
Minden olyan tökéletes volt.....Volt egy nagy családom.....2 nagyszerű barátom.....De aztán egy egyszerű....vásárlás....mindent felforgatott.....Ott találkoztam Vele.....és azóta...minden....olyan más....de úgy gondolom, hogy jó értelemben...hogy annak így kellett történnie, hogy ott és akkor Harry-be botoljak....és, hogy aznap volt még egy koncertjük is, amire a lányokat is el kellett vinnünk....ha az nincs, lehet, hogy többet nem találkoztam volna vele....és ha 2 hét múlva nem megyünk....akkor talán soha nem látnám többet, szóval....örülök, hogy ez mind így történt....
A nagy gondolkozásomból, Harry ébresztett "fel", azzal, hogy felkelt.
-Jó reggelt!-mosolyodott el.
-Neked is!-fordultam át a bal oldalamra.-Hogy aludtál?-kérdeztem.
-Jól!-vigyorgott rám.-NAGYON jó!-emelte ki a "nagyon" szót.
Én csak felkuncogtam azon amit mondott, meg azon is, amilyen fejet vágott.
-Hozzak valamit enni?-mosolyogtam. Nem tudom de egész reggel csak mosolyogni tudtam.
-Igen valami édes most jól esne.-válaszolt.
-Okés! Akkor leszaladok a pékségbe.-álltam fel.
-Köszönöm, hogy itt maradtál velem este!-mosolygott.
-Szívesen tettem!-kacsintottam, majd felvettem a táskám, és lementem a kórházból.

-Jó reggelt!-mosolyogtam a hölgyre a pékségbe érve.
-Önnek is!-mosolygott-Mit adhatok?-kérdezte kedvesen.
-Öhm....valami édeset szeretne...-gondolkodtam hangosan.-Akkor legyen 2 csokis kalács..3...nutellás csiga....és 2 fehér csokis csiga..-döntöttem végül.
-Máris!-mosolygott.-És egyébként...nem szeretnék bunkó lenni, vagy ilyesmi...de nem ön annak az énekesnek fiúcskának az új barátnője?-pakolászott.
-Öhm...nem igazán a barátnője vagyok, inkább csak a barátja.-mosolyogtam zavaromban....igazából még én sem tudtam, hogy mi ez....ami köztünk van....már csókolóztunk egy párszor...azt mondta, hogy szeret, de még nem vagyok hivatalosan a barátnője....
-Értem! És elnézést, ha ezzel kínos helyzetbe hoztam...-mentegetőzött.
-Nem! Semmi baj! Csak...ez bonyolult.-mosolyogtam.
Ő csak mosolyogva bólintott, majd a kezembe nyomta a kért ételeket. Kifizettem, majd elköszöntem és elhagytam a boltot.
De mikor kiléptem, egy halom újság író várt rám kint, valami szaftos sztoriról, hogy miért vagyok én itt a kórház pékségébe...talán Harry-hez jöttem?

-Grace-nek hívják?
-Igen.
-Miért vagy itt?
-Miért ne?-válaszoltam frappánsan.:D
-Harry-hez mész?
-Igen.
-Együtt  vagytok?
-Nem.
-Akkor miért vagy itt?
-Mert barátok vagyunk.
-És hogy van?
-Jól van!
-Fáj a lába?
-Nem tudom, nem az én lábam.....de ahogy önöket ismerem, kifogják deríteni!-kacsintottam, majd beszálltam a liftbe, ugyan is odáig követtek engem.
Félelmetes.

-Meghoztam a finomságot.-mutattam fel a 3 zacskót. Nem akartam mondani, hogy letámadtak az újság írok, mert nem akartam, hogy még ezzel is foglalkozzon.
-Köszi!-vigyorgott, majd magához vette az egyiket.
-És hoztam még valamit!-vettem ki a táskámból, még 2 Twix-et.
-Honnan tudtad, hogy szeretem?-csillantak fel a szemei.
-Csicseregték a madarak!-nevettem fel.
-Aranyos vagy, mikor nevetsz!-bókolt.
Én azt hiszem egy kicsit.....na jó nagyon elpirultam.-Köszönöm!-hajtottam le a fejem.
-Gyere és falatozz egy istennel!-húzta ki magát, majd arrébb ment az ágyon.
-Wow! És én még azt hittem, hogy Lola az egoista, de te még rajta is túl teszel!-nevettem, majd leültem mellé, és a kezembe vettem egy fehér csokis csigát....tudni kell róla, hogy IMÁDOM (!!!) a fehér csokit.
-Ízlik?-nevetett, mikor meglátta, hogy hogy tömöm azt az isteni ételt.
Én csak elvörösödtem, majd letettem a kezemből....nem sértődtem meg, csak nem akartam leégetni magam előtte.....meg azért egy kicsit rosszul is esett, de azért...na ez bonyolult...
-Hééé Grace! Semmi baj! Egyél nyugodtan!-mosolygott, majd a kezembe adta a csigámat.
-Nem köszi!-durciztam be direkt.
-Naaaa! Kapsz valamit, ha eszel!-mosolygott.
-És mit?-emeltem fel a fejem.
-Meglepi!-mosolygott.
-Jóóóóól van!-adtam be a derekam.
Elvettem tőle a csigámat, majd tovább ettem azt.
Mikor befejeztem, ránéztem és vártam a meglepim.
-Naaa?
Ő csak elvigyorodott, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Hát nem épp erre gondoltam, de eszméletlen jól esett....de persze ezt az idilli pillanatot, 4 ökör...más néven Liam, Niall, Louis, és Zayn törte meg....azzal, hogy konkrétan betörtek az ajtón, kiabálva, amiért egy arra járó nővérke rájuk is szólt. Vicces volt.:D
-Megzavartunk valamit?-röhögtek.
-Nem!-mondtam, de Hazz közbe vágott.
-Igen!-bólogatott komolyan.
De ők csak tovább röhögtek.
-Úúúúú van kaja!-szaladt oda hozzánk Niall.
-Persze! Egyél nyugodtan!-vágott hülye fejet Harry.
Én csak nevettem.

-Héé! Hol a távirányító?-kérdezte hülye hangon Louis.
-Itt!-dobtam oda neki.
Ő bekapcsolta a tv-t, majd elkezdte kapcsolgatni.
-Hé! Hé! Nézzétek!-kiáltott fel Niall teli szájjal.
-Fhúúj! Leköptél te marha!-ütötte meg röhögve Harry, Niall vállát.
-Mi van?-állt fel Liam, és oda jött a tv-hez.
-Nézzétek!-mutatott a tv-re Niall, majd feljebb hangosította.

"-A híres One Direction göndör szívtiprója-itt Harry kihúzta magát vigyorogva.- kórházban fekszik, törött lábbal. A hírt megerősítette Grace Harris, Harry Styles állítólagos barátnője, akit a kórház előtt kapott lencsevégre, pár fotós, és újság író. Reméljük mihamarabb felépül a mi dögös tini énekesünk."

"De nem csak Harry Styles szerelmi élete körül keringenek pletykák, hanem banda társa és legjobb barátja körül is, Liam Payne körül. Állítólag látták, nem is olyan rég egy bár előtt egy bizonyos Sophia Smith nevű lánnyal csókolózni és elég érdekes képek is előkerültek.
*itt elég sok félreérthető képet raktak be* Hát Liam most jó sok Payzer rajongónak törted össze a szívét!-mutatott a kamerába a nő.

-Hát ez kemény.-fújta ki a levegőt Niall.
-Ez mi Liam?-vonta kérdőre barátját Zayn.
-Öhm....én csak....nagyon részeg voltam!-mentegetőzött.
-Tudtommal Dani-vel csak ideiglenesen szakítottál....amolyan szünetet tartotok.-mondta Harry.
-Én...tudom...csak..ahh....-fújta ki a levegőt Liam.
-Én nem értem...ki az a Dani?-néztem körbe.
-Liam barátnője.-nézett rám komolyan Zayn.
-És akkor ki az a Sophia?-kérdeztem.
-Liam....-mondta volna el Louis, de elakadt.
-Ő az én.....nem is tudom-hajtotta le a fejét Liam.
-Én nem akarok bele szólni, de te Liam kit szeretsz?-néztem rá.
-Hát...igazából.......-gondolkodott el.-Én...Daniell-t szeretem.-emelte fel a fejét.
Mikor ezt kimondta, egy magas, jó alkatú, barna hajú lány lépett be az ajtón.....de nekem egy cseppet sem volt színpatikus.......vajon ő ki?
Talán Spohia?
Vagy Danielle?
Vagy talán valaki egészen más?

1. epizód/ 15. rész.

Na emberek! Megjöttem! :D Komolyan! Megjöttem a 15. résszel! Az egyik. A másik pedig az, hogy örömmel látom, hogy tetszik nektek az új "dizájn", és felettébb örülök annak is, hogy már van egy rendszeres olvasóm! Köszönöm! <3:D
Ja és kitartás a suliba! 
És ami azt illeti, lehet, hogy nem tudok majd minden nap hozni, ha majd suli lesz, de ne haragudjatok meg rám! Én szeretnék írni, csak most ugye van ez a 4 óráig maradás, meg minden, meg táncra is járok majd, és....ahh minden jól össze jött! De a lényeg, hogy kitalálom majd, hogy hogy tudom hozni rendesen, és rendszeresen és akkor majd kiírom ide is!;D 
Puszillak titeket! :)
És akkor kezdődjön a történet! :):D<3



Gyönyörű pillanat volt, mind addig, míg egy szőke, vörös rúzsos tornádó, fel nem tépte az ajtót.....
-Már csak ez hiányzott......-mormogta Harry..........

-Szia Harry bébi!-nyávogott.....nos Ő.:D
-Szia!-köszönt közömbösen Harry.
-Ez is itt van?-nézett rám lenézően Taylor.
Én azt hittem, hogy ott nyomban megtépem, de én nem vagyok az a fajta, aki egyből már a plafonon van, így inkább nyugodtan válaszoltam neki.
-Igen. Itt!-mosolyogtam.....
-Akkor jó lenne, ha nem lennél!-bújt a képembe.
-Chh....-forgattam meg a szemeim.
-Taylor minek jöttél?-szólt rá Harry, idegesen.
-Mert hiányoztál, és megakartam bocsátani, de akkor meghallottam, hogy kórházban vagy, így egyből ide jöttem.-ült le Harry mellé, engem meg kis híján lelökött az ágyról.
-Mit akartál? Megbocsájtani? Te? Nekem?-kérdezte kikerekedett szemekkel Harry.
-Ahha és ne aggódj meg van bocsájtva.-vigyorgott....vagyis is inkább vicsorgott Harry-re.
-Hát köszi!-röhögött fel gúnyosan Göndörke.
-Na? Akkor ha kiengednek....elmehetnénk valahova....vagy eljöhetnél hozzám....-nyávogott...ez mekkora egy ri**nc.
-Na jó nekem ebből elegem van.....húzzál ki!-szóltam rá.
-Chh.....te kinek képzeled magad? Nem vagy te itt senki, hogy beleszóljál a mi dolgunkba!-rivallt rám a kis hárpia.
-Miért te ki vagy itt?-húztam fel a szemöldököm.
-Harry barátnője.-nyávogott.
-Az enyém nem!-rázta a fejét Harry.
Én ezen felnevettem.
-Mit röhögsz te kis ri**nc?-sikított fel....szó szerint Taylor.
-Na jól van takarodj ki!-fogtam meg a haját, majd kirángattam onnan, és szó szerint kilöktem a folyosóra.
-Ezt még megbánod!-kiabált Taylor.-Harry az enyém! Megértetted? Az enyém!-üvöltözött.
-Dr. úr! Dr. úr!-kiabáltam oda egy dokihoz.
-Igen?-nézett rám.
-Ezt a hölgyet....elkísérné pszihiátriára? Azt képzeli  magáról, hogy ő Harry Styles barátnője, de olyannyira, hogy az előbb tört be a szobájába.-szerencsém volt, hogy a doki nem ismerte fel, hogy ki ő, ezért bólintott egyet, majd elvitték őt megfigyelésre.
A fiúk úgy röhögtek, hogy az valami hihetetlen. Már nekem is nevetnem kellett rajtuk.
Aztán mikor már mindenki normális lett, vissza mentünk Harry-hez.
Már elég jól volt, mert ott ült az ágyban, és épp evett valamit.
-Mit eszel?-ment közelebb Niall.
-Grace anyukája sütötte nekem nagyon finom!-mosolygott rám.-És hozott sütit is. Nagyon kedves nő!-mondta.
-Igen. Az.-mosolyogtam.
Louis, meg én leültünk a két oldalára Harry-nek, Niall egy forgós székben ült, amivel egyfolytában csak pörgött, Zayn és Liam pedig a kanapén helyezkedtek el.
-Amúgy jobban vagy már?-kérdezte Zayn Harry-t.
-Ahham! Csak a lábam fáj!-mondta.
-Jézusom tényleg! Harry! Hogy fogsz így koncertezni? Az egész az én hibám!-kezdtem el stresszelni.
-Nyugi! Egy hét múlva, már járó gipszem lesz, amivel már feltudok menni a színpadra!-mosolygott.
-De...egy hét múlva, már mentek vissza.....nem?-kérdeztem.
-Meg hosszabbítjuk az itt létünket. Még egy hét, addig nem csinálunk semmit, aztán még egy hét, míg megcsináljuk a koncerteket!-válaszolt Liam.
-Értem!-bólintottam.
-Úgyhogy.....még itt leszünk egy darabig!-ölelt át Harry vigyorogva, aztán Louis, majd szép lassan az összes fiú csatlakozott.

-Lassan indulnotok kéne!-szomorodott el Hazz.
-Dehogy is még csak-de itt elakadt Lou.-Ha-ha...1 óra.
-Mennyi? Na nekünk tényleg mennünk kéne!-pattant fel Liam.
-Oké!-egyezett bele letörve Niall.
-Jó....mennyünk!-állt fel lassan Zayn is.
-Hát akkor szia!-állt fel Louis is, majd megölelték barátjukat, és kifelé vették az irányt.
-Nem jössz Grace?-fordult meg Niall.
-De! Majd anyáékkal! Mennyetek csak!-mosolyogtam. Ő bólintott, majd elhagyták a szobát.
-Harry! Aludj egy kicsit rendben? Pihenned kell!-mosolyogtam.
-Rendben, de neked is! Menny haza, de reggel siessetek!-mosolygott.
-Sietünk!-kacsintottam.
Össza kaptam a cuccaimat, majd kifelé vettem az irányt.
-Grace!-szólt utánam Harry.
Én kérdően hátra pillantottam.
-Öhm...ne! Ne! Semmi! Csak jó éjt!-mosolygott erőltetetten.
-Mi az?-mosolyogtam rá, hogy elmondja.
-Öhm...tényleg semmi.....butaság volt...jó éjt!-mosolygott.
-Nem! Harry! Most elmondod szépen!ültem vissza mellé.
-Nem...nem maradnál itt velem?-kérdezte a reakciómtól félve.
-.......De! Persze itt maradok!-mosolyogtam rá, mert ahogy nézett, az ellen állhatatlan volt.
Ő csak elégedetten vigyorgott.
Én lefeküdtem a kanapéra, ami a szobába volt, és becsuktam a szemem.
-Öhm....úgy értettem, hogy itt.....mellettem.-csodálkozott Harry.
-De...hisz ott el se lehet férni!-indokoltam meg a "kanapé választásomat."
-Hidd el nekem! Elférünk mi itt!-vigyorgott.
-Úgy látom semmi bajod!-forgattam meg a szemeimet, majd felé vettem az irányt.
Befeküdtem mellé, majd -mivel majdnem leestem-közelebb húzott magához. Szinte már rajta feküdtem de azért próbáltam nem szét nyomni a gipszes lábát.
Az egyik keze, a fejem alatt volt, a másik pedig átkarolt. Én a kezemet a fejem alatti keze alá dugtam, a másikkal meg átkaroltam. A jobb lábamat felhúztam, ami persze a kevés hely miatt, ugyan csak Harry-n pihent, de persze a jó lábán. A fejemet, a nyakába fúrtam, és mélyen beszippantottam az illatát.
-Jó éjt törpii!-mosolygott.
Hát igen....nem vagyok egy felhő karcoló. Az én 168 cm-el, én vagyok a legkisebb a fiúk között......meg úgy mindenki között.:)
-Nem vagyok törpi!-durcáztam be, amin ő felkuncogott.
-Jó éjt!-mosolyodtam el, végül én is.


*Grace anyukájának a szemszöge*

Még a srácok bent voltak Harry-nél...azt hiszem így hívják....na mindegy, mi addig elmentünk kávéért, mert már szinte aludtunk. Mikor vissza felé tartottunk, a lift felé-ugyanis kávé gép, csak a földszinten volt- szembe találkoztunk a 4 fiúval.
-Sziasztok! Grace? Még bent van?-kérdeztem kedvesen.
-Ahha! Azt mondta, hogy majd önökkel megy.-válaszolt egy barna hajú fiú. A nevüket nem tudom....
-Értem! Köszönöm!-bólintottam nekik, majd tovább folytattuk az utunkat a lifthez, a fiúk pedig ki a kórházból.
Mikor felértünk, végig mentünk a folyosón, mert természetesen, az utolsó előttiben feküdt szegény.
Tényleg! Vajon a szülei tudják már? Majd megkérdem mindjárt Grace-t.
Ám amikor épp benyitottam volna, Rob (Grace apja/ az én férjem), megszólalt mellettem.
-Szívem! Szerintem mennyünk!-mosolygott.
-Mi? Miért?-kérdeztem csodálkozva.
-Mert Grace már nem hiszem, hogy velünk jön!-mutatott az ablak túl oldalára fekvő gyerekekre.
-Ohh.....-mosolyodtam el.-De édesek!-néztem őket mosolyogva.
-Igen!-mondta.
Ott feküdtek egymás mellett, és átölelve aludtak el. Rettentő aranyosak voltak.
Így mi szépen fogtuk magunkat, és haza mentünk. Nem zavartuk volna meg őket.
Lementünk, beszálltunk a kocsiba, majd haza mentünk, mert már nagyon fáradtak voltunk.

*Grace szemszöge*

Nagyon hamar elaludtam és álmomban egy csodálatos helyen jártam.

Egy mesés tengerparton sétálgattam. A nap finoman melegítette bőrömet. A víz minden egyes nagyobb hullámnál, a közelben lévő sziklákat csapkodta. Minden olyan tökéletes volt. Aztán megláttam valamit a tenger parton.....egy ember feküdt a homokban. Valami azt suttogta, hogy ismerem. Oda szaladtam hozzá, hogy megnézzem, valóban ismerem-e. Láttam, hogy egy fiú az.
Göndör fürtök. Istenem Harry!
-Harry! Hát nem csodálatos itt minden?-mosolyogtam, majd leültem mellé a homokba.
De ő nem válaszolt. Vajon alszik? 
Csukva van a szeme. Biztos csak alszik. 
Egy kicsit meglöktem, hogy keljen fel, de semmi.
-Harry! Harry!-szólongattam.
-Harry! Harry!-semmit sem tett.
Aztán meghallottam valahonnan egy hangot....egy ismerős nyávogós hangot.
-Harry! Szívem! A fiad szörfözni akar! Kivinnéd őt?-mosolygott Taylor? Ne már álmomban is kísért?
De olyan fura volt....mintha nem is lettem volna ott.....rám sem nézett.....és....mi? Várjunk csak! Mi az, hogy a fiad? Harry? Mint apa? És Taylor az anya? Neem! Ez csak valami buta vicc! Igaz??
-Máris megyek!-mosolygott Harry.
Mi? Az ő hangjára miért hallgat? És az enyémre miért nem? Mi történik itt?
Harry felállt, majd oda ment Taylor-hoz, és megcsókolta, aztán valahonnan oda szaladt mellé egy kisfiú. Ugyan olyan gyönyörű zöld szemei voltak, és ugyan olyan göndör haja, mint Harry-nek, csak neki szőke.
-Harry! Harry! Kérlek!-kiabáltam.
De ő nem figyelt rám. Miért?
-Könyörgök! Harry!-most már ordibáltam vele, de ő még mindig keresztül nézett rajtam.
-De aztán siessetek!-vinnyogott Taylor.
-Sietünk kicsim!-válaszolt Harry.

Majd elmentek. Én meg csak ott álltam földbe gyökerezett lábakkal és néztem a távolodó apa-fiát.
-Na mi van? Mondtam, hogy ez lesz! Harry az enyém, de te nem hittél nekem! Ha-ha!-visított fel mögöttem Taylor.
-Nem! Harry nem szeret téged!-kiabáltam.
Ő csak gúnyosan nevetett, majd hirtelen felébredtem........Borzalmas egy álom volt! Vagy ez nem is egy álom volt?...Hanem.....a valóság?? 

1. epizód/ 14. rész.

Na itt van a várva várt, 14. rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)<3 
Puszi: Luca Xx.

Miattam......

2.rész...

..........
-Mi az?-néztem rá.
-Neee!-nézett rám.
-Mi az Harry? Istenem!-kezdtem el be pánikolni.
Ő hirtelen becsukta a szemét, a teste elernyedt, és ledőlt a fűbe. Elájult. Istenem! Mit tettem?
-Harry! Harry! Istenem! Ne haragudj! Úristen! Ez az én hibám! Én tehetek az egészről! Ha nem hozlak el, akkor most ez nem történik meg! Kérlek! Harry! Térj magadhoz!-könyörögtem, és néhány könnycsepp is legördült az arcomon. Ott térdeltem, Harry mellett, de ő nem csinált semmit. Csak ott feküdt.
-Harry kérlek!-szorítottam a kezét.
Gyorsan tárcsáztam a mentőket, majd anyáékat, hogy jöjjenek a kórházba.

-Kérem uram! Vele mehetek?-kérdeztem már a mentőstől.
-Persze! Nyugodtan!-bólogatott a fickó.
Nagyon meg voltam ijedve. Mi van, ha valami komolyan baja lesz? Ez az én hibám! Az egész!
Ott ültem mellette, és szorítottam a kezét, miközben a két mentős, infúzióra tette őt.
Tudom, hogy még nem ismerem olyan régóta, de most nagyon féltem attól, hogy valami komolyabb baja esett, és talán attól is, hogy........hogy elveszítem......

Mikor megérkeztünk a kórházba, én, majd a mentősök, és végül Harry "szállt" ki a mentő autóból.
Gyorsan betolták őt az ajtón, majd pár nővér kíséretében, elvitték őt.
Utánuk mentem, de a szobába, ahol tartották, nem követhettem őket.
Most jutott eszembe, hogy a fiúk nem is tudják. Gyorsan tárcsáztam őket.
4 csengés után fel is vették.
-Hallo?-szólt bele valaki. Nem tudtam most meg különböztetni a hangjukat. De azt hiszem Niall volt.
-Az én hibám! Az egész!-sírtam.
-Mi? Nem értek semmit Grace! Mi a te hibád? Nyugodj meg és mond el még egyszer!-mondta higgadtan.
-Harry.....leesett.....kórház! Gyertek a St. Suzanne kórházba!-hebegtem össze vissza.
-Mi? Miért? Grace! Mondd már el, hogy mi történt!-hallottam a hangján, hogy most már idegesebb.
-Harry....és én lovagolni voltunk....és Harry leesett a lóról. Most kórházban van! Gyertek ide!-kezdtem el megint sírni.
-Azonnal megyünk!-tette le a telefont.

Épp, hogy letettem a telefont, mikor megláttam anyáékat.
-Kicsim! Mi történt?-szaladt oda hozzám anya.
-Anya!-borultam a nyakába.-Harry! Leesett a lóról!-sírtam.-Az egész az én hibám.
-Ne beszélj butaságokat! Már hogy lenne a te hibád?-csitított anya.
-Semmi baj kicsim!-ölelt át apa is.
-Grace!-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Louis?-fordultam meg.
-Grace!-szaladtak oda a fiúk sorba.
-Louis!-mondtam, majd az ő nyakába borultam.
-Hol van Harry? És mi történt?-simogatta a hátam, nyugtatás képen.
-Elmentünk lovagolni, és ő le-leesett a lóról. Azt, mondta, hogy fáj a lába, aztán elájult. És ez mind miattam....az egész az én hibám!-sírtam.
-Ugyan már dehogy a te hibád!-ölelt meg még jobban.
-De hol van most?-jött oda Niall is.
-Itt. Ebben a teremben!-mutattam az előttünk lévő ajtóra.
Ő bólintott, majd az összes fiú oda jött, és egymást nyugtatva öleltük egymást.

Kicsivel később, anyáék elmentek valami kajáért, Louis a kezét tördelte és csak maga elé bámult, Niall sem evett, csak a cipőjével babrált, Zayn valami Paul-nak telefonált, és a menedzserüknek, Liam meg elment kávéért.
Én? Én meg csak magamba süllyedve ültem a padon. Azon gondolkoztam mi lett volna ha...?
Ha nem viszem el lovagolni....ha nem gyorsítunk a tempón....ha nem dícsérem meg, ő nem néz rám, és nem történik ez.
Hát ja....de ezen már késő gondolkozni. Megtörtént! Sajnos......

-Gyerekek! Egyetek! Légyszíves!-kérlelt anya minket vagy századszorra, de senki nem vett.
De mikor már 2 órája ott ültünk a folyosón, mindenki kezdett egy kicsit éhes lenni, így ettünk pár falatot.
Mikor már anyáék majdnem haza vittek, mondván pihennem kell, kijött az orvos.
Mindenki egyből felpattant.
-Dr. úr? Jól van?-nézett Louis aggódva a férfira.
-Önök Mr. Styles hozzátartozói?
-A barátai vagyunk.-válaszolt Liam.
-Értem...nos...még nem tudunk sokat, de eddig stabil az állapota! Nem szenvedett tartós károsodást, de egy kisebb agyrázkódása volt, és a lába is eltört. Az memóriája nem károsodott, de még elég gyenge....pár percbe, talán egy két órába telhet majd mire mindenre tisztán emlékszik! Most ha megbocsájtanak....-bólintott, majd elment.
-Köszönjük!-szólt után Liam.
-De Dr. úr?-kiabált utána Louis.
-Igen?-fordult hátra.
-Bemehetünk hozzá?
-Még altatásban van, de nyugodtan!-mosolygott.
-Köszönjük! Még egyszer!-bólintott Zayn.
-Na ki megy be először?-nézett körül, Niall.
-Menjen Lou!-mondtam, szipogva.
Nem is tudom miért, de annyira aggódom  miatta....egész úton sírtam.....
-Hát akkor......bemegyek!-válaszolt halkan Louis, majd lassan elkezdett befelé sétálni.......

Körülbelül, olyan 10 percet tölthetett ott, mikor kiszólt, hogy magához tért.
Mindenki gyorsan felpattant a helyéről, de bemenni lassan ment mindenki, mert féltünk, attól, hogy mi fog bent várni minket.
-Harry!-szólt halkan Niall, majd oda mentek hozzá, és megölelgették.
-Sziasztok srácok!-mosolygott halványan Harry, és ezt a rövid mondatot is csak suttogni bírta.
Én nem szóltam semmit, csak leghátul álltam, és lehajtott fejjel a padlót pásztáztam.
-Ő....ő ki?-mutatott rám Harry.
Tudom...nem vagyunk együtt......és még csak pár napja ismerjük egymást, de ezt borzasztó rosszul esett hallani. Persze tudom, hogy ez nem Harry hibája, de akkor is.....
-Ő.... ő Grace!-válaszolt halkan Louis.


*Harry szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, a fejem borzasztóan sajgott, és a lábam is nagyon fájt. Az éles fények szinte megvakítottak....éppen ezért gyorsan visszacsuktam a szemem.
-Harry! Harry!-szólongatott egy ismerős hang.
-Lo-Louis?-suttogtam.
-Igen!-nevetett fel meg könnyebbülve.
-Hol vagyok?-nyitottam ki lassan a szemem.
-Kórházban vagy Harry! Egy kisebb fajta baleset ért, és Grace hozott be téged!-válaszolt.
-Mi? Miféle baleset? És milyen Grace?-kérdeztem összezavarodva.
-Ő....ő egy lány.
-És honnan ismerem?-kérdezősködtem....olyan ismerős volt ez a név...valahonnan....de nem tudom, hogy honnan.
-Öhm...hát...nem rég ismerted meg, de......-itt megint elakadt.-De egyből beleszerettél.-nézett rám félve a reakciómtól.
-Tényleg?-csodálkoztam....ez...hogy is mondjam....nem vall rám.
-És...ő...is....is szeret?-kérdeztem. Ez volt bennem legelőször. De mintha egy hang azt suttogta volna, hogy már úgy is tudom a választ....
-Hát...igen..eléggé megkedvelt.-mosolygott barátom, féloldalasan.
-Értem.-bólintottam.-A többiek? Kint vannak?-tereltem a témát.
-Ahha! Szóljak nekik?-állt fel.
-Persze!-dőltem vissza, mert elég fáradt voltam.

-Srácok! Magához tért!-szólt ki az ajtón.
-Harry!-szólt halkan Niall, majd odajöttek, és megölelgettek.
Mikor mindenkit megöleltem, megláttam valakit a háttérben....egy lány volt....gyönyörű kék szemei, és barna haja volt....borzasztó ismerős volt, de nem tudtam hova tenni, így inkább rákérdeztem.
-Ő.....ő ki?-kérdeztem halkan.
-Ő......ő Grace!-válaszolt halkan Louis.
A lány lassan felnézett rám, majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
Ahogy őt néztem, beugrott egy mondat.

"Mi a...hülye vagy? Nem akarok elájulni. Tudod milyen meleg van? Te tényleg nem vagy komplett."

Aztán egy rövid beszélgetés, hangfoszlánya....

"-Hé haver! Jól vagy?-ütögette meg a vállam Zayn.

-Ahha persze!-mosolyogtam.-Csak....

-Csak még mindig AZ a bizonyos lány jár az eszébe.-jött oda Louis is.

-Igen. Ő annyira...más. De jó értelembe.-ámultam......."

Magam sem tudom, hogy, hogy, vagy, hogy miért, de egyre több hang csengett a fülemben.

"-Te komolyan jól érezted magad velem délután?-nézett rám.
-Életem egyik legszebb délutánja volt. Nagyon jól éreztem magam....Veled!-mosolyogtam rá, majd leültem mellé, a kanapéra.
-Hát....én is nagyon jól éreztem magam.....Veled!-nevetett fel egy kicsit."

Nem tudom, hogy honnan, de éreztem, hogy ezek a beszélgetések Róla szólnak....vagy épp, vele történnek...

Aztán hallottam egy édes nevetést, egy női parfüm ütötte meg az orrom, majd megint hallottam a hangokat.

"-Garce figyelj! Nagyon sajnálom, amit láttál!-mentem közelebb.
-Nem kell! Azt viszont igen, amit most mondani fogok. Engem örökre felejts el! Hazudtál Harry.-nézett most rám
-Én nem...nem hazudtam!-mentem oda közvetlen elé.-Az igazságot mondtam. Én tényleg többet érzek irántad, mint egy barát iránt.-guggoltam le elé, és fogtam meg a kezét.
-Hát igen....gondolom, a csaj iránt is többet érzel. Tudod! Akivel megláttalak smárolni! De nem csak én, hanem az egész világ!-akadt ki.
-Nem! Őt nem szeretem!-ráztam a fejemet.-Kérlek! Hadd bizonyítsam be!-néztem rám könyörgő tekintettel.
-Már késő Harry!-rázta a fejét, és kihúzta a kezét kezeim közül.
-Kérlek!-fogtam meg megint a kezét.
-Jó....-mondta, de nem nézett rám.
Én egyre közelebb hajoltam hozzá, bejártam a szememmel arca minden egyes szegletét, majd megcsókoltam.
Csodálatos érzés volt."

Aztán eszembe jutott, mikor a mellkasomnak dőlve néztük a Twiligh-ot, majd együtt mentünk aludni, és az is, mikor el vitt magához lovagolni.

-Grace!-szólaltam meg több perc hallgatás után.-Grace!-mondtam ki újra azt a csodálatos nevet.
Ő rám nézett, majd pár lépést közeledett hozzám.
-Gyere ide!-nyújtottam ki a kezem.
Ő meglepve, és lassan közelített felém.
Én még jobban kinyújtottam a kezem, amit ő megfogott, ezáltal, én közelebb húztam magamhoz.
Megpróbáltam feljebb ülni, de nem igazán ment....
-Maradj csak!-mosolygott rám halványan, majd elengedte a kezem.
-Ne! Hova mész?-kérdeztem összezavarodva, mikor kifelé vette az irányt.
-Hát....-de nem fejezte be, mert közbe vágtam.
-Srácok! Beszélhetek egy kicsit Grace-el?-néztem a körülöttünk álló, 4 személyre.
-Öhm...persze! Kint leszünk, ha kellenénk!-mondta Liam, majd kifelé vették az irányt.
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, én ismét a szoba közepén álló lányra néztem.
-Grace!-próbálkoztam megint a felüléssel, ami most szerencsére sikerült is.
-Igen?-kapta rám a tekintetét.
-Ülj le ide.-ütögettem meg magam mellett, a helyet.
Ő eleget téve a kérésemnek, leült, majd a padlót kezdte el nézni.
-Harry....-szólalt meg több perc hallgatás után.
Én eddig is őt néztem, de most még nagyobb érdeklődéssel vártam, mit szeretne mondani.
-Sajnálom! Ha én nem viszlek el lovagolni, akkor ez az egész....- de nem hagytam, hogy befejezze.
-Sss! Jól vagyok, és az amúgy sem a te hibád volt....nekem kellett volna jobban vigyázni.-mosolyogtam biztatóan.
-Nem! Nekem kellett volna jobban vigyáznom!-nézett a szemembe.
Én csak néztem őt egy ideig, majd hirtelen megcsókoltam.

*Grace szemszöge*

Csodálatos volt a csókja. Szenvedélyes, gyönyörű, édes, káprázatos.
Mikor vége szakadt, én csak mosolyogtam, Harry pedig a szememet bámulta.
-De....hogy?-csodálkoztam....hisz...az előbb még nem emlékezett.
-Téged képtelenség elfelejteni!-mosolygott, mire én felnevettem egy kicsit.
-Pedig már azt hittem, hogy....-de itt megint megcsókolt.
-De már minden rendben!-mosolygott rám, azzal az elbűvölő kisfiús mosolyával.
Én nem bírtam ki, és szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek!-suttogta a hajamba.
Én nagyon meglepődtem rajta......először nem is tudtam mit mondani.....
De aztán magamhoz tértem a csodálkozásból, és megszólaltam.
-Én is téged!-mosolyodtam el.
Ő erre csak még jobban magához ölelt.
Gyönyörű pillanat volt, mind addig, míg egy szőke, vörös rúzsos tornádó, fel nem tépte az ajtót.....
-Már csak ez hiányzott......-mormogta Harry..........


Remélem tetszett! :))
Komizzatok, szavazzatok, és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! ;)
Puszii: Luca Xx.
<33