1. évad/ 1. rész

MI?!

-Hány óra van?-mormoltam-magamnak, mert senki nem volt ott mellesleg-reggel, mikor felébredtem.

Oldalra fordultam, és megnéztem az órám. 9 óra volt. Egy gyönyörű, Júniusi napon, mikor besüt a már korán reggel szikrázó napfény a szobádba és a nyitott ablakon keresztül bejön egy kis enyhe, reggeli szellő, öröm felkelni. Fáradtan, de mégis mosolyogva libbentem ki a fürdőszobába. Megcsináltam minden reggeli teendőt, majd felöltöztem. Egy fehér inget, egy türkisz blézerrel és egy fekete-fehér csíkos emelt csípős nadrágot kaptam magamra. 

Épp kiléptem volna a folyosóra, mikor-a már megint-idétlenkedő Jack-be és Tom-ba botlottam,-szó szerint-és persze felestünk. 

-Aahhh Tom leszállnál rólam kérlek? -sóhajtottam nagyot, mert ez a bálna rajtam feküdt.

-Az jó lenne!-mormolta Jack is, aki éppenséggel alattam feküdt.

-Hupsz! Bocsi!-nevetett Tom.

-Igen. Tényleg nagyon vicces, hogy szétnyomtál minket, a tehén súlyoddal.-öltöttem ki rá a nyelvem.

-Ha-Ha! Nincs is tehén súlyom!-mormolta.

-De! De az van!-jött ki a szobájából, Megan, és gyengéden hátba veregette az említett sértődött személyt.

-Gyerekek? Reggeli!-kiáltott fel anya szépen csengő hangján. 

-Megyünk már!-kiabált Lola, aki időközben lépett ki a fürdőszobából.

-Gyorsan lecsörtettünk, majd-persze Gerogi-val, és Jade-el együtt-leültünk enni.

-És?-vett apa kezébe egy pirítóst, amit meg kent lekvárral-ki kíváncsi a nagy bejelentésünkre?

-Én!-kiabálta mindenki, kivéve Jade-t.

-Nem. Engem nem igazán.-mormolta.

-Apa! Inkább majd reggeli után.-tette elém a pirítósom anya.

-Rendben szívem!-mondta apa, anyának.

-Na gyerekek! Családi tanács!-kiáltott apa.

Gyorsan lesiettem, mert már nagyon kíváncsi voltam a "Nagy bejelentésre". Épp a szobámból léptem VOLNA ki, mikor nekem jött Lola.

-Vigyázz már jobban! Szétcseszted a ruhám!-akadt ki.

-Jól van na! Bocs!-mormoltam. 

Ilyen nincs! Már megint a földön kötöttem ki. Máskor komolyan magam előtt valakivel fogok csak kijönni a szobámból, vagy a fürdőből. De most komolyan.

-Itt van mindenki?-kérdezte a tenyerét összecsapva apa.

-Nem. Lola még öltözködik!-forgattam meg a szemeim.

-Akkor még vár-de akkor jött le a lépcsőn Lola. Megjegyzem, mint egy királynő.

-Na szóval...-kezdett bele apa, de megakadt.

-Nos gyerekek, apátok új állásra tett szert...-akadt meg ős is.

-Bökje már ki valaki!-kiáltott fel idegesen Jade.

Apáék egymásra néztek, majd belekezdtek.-És ehhez a munkához..hát Londonba kell mennünk.-fejezet be apa.

-Ez most komoly?-nézett döbbent fejjel...szinte mindenki.

-Igen.-mosolygott anya.-Ezentúl Londonban fogunk élni.-kiáltott anya, boldogan.

-Hogy mi? Ezt mégis hogy képzelitek?? De hisz nekem itt van minden barátom! Ez..ez nem fair!-ordítottam, majd felrohantam. Még soha nem viselkedtem így, de ez most kihozta belőlem a legrosszabb énem.

Utána persze mindig megbánom, de ezt most muszáj voltam kiadni magamból. 

Kimentem az erkélyemre, és neki támaszkodva a korlátnak, gondolkodtam. Mi lesz Anne-vel? Mi lesz Nick-el? (Nick a lrgjobb fiú barátom Mi lesz az iskolámmal? Hogy szerzek majd új barátokat? Mondjuk...ilyeneket úgy se tudok, mint amilyenek Nick és Anne.

Ilyen nincs! 

Ebben a nagy gondolkodásba, teljesen elfáradtam és lefeküdtem aludni. Igaz, még meg se ebédeltem, de teljesen elfáradtam. Nem tudom mibe, csak úgy. 

Mikor felkeltem, már olyan este 8 körül lehetett. 

Átaludtam az egész napot. Szuper! Pedig még vásárolni is el akartam menni. Na mindegy. Majd holnap talán sort kerítek rá. Visszaaludtam, de ezúttal már pizsamában és lezuhanyozottan.

Még mindig ideges voltam egy picit, mert ugye semmi kedvem nem volt elmenni innen. Itt van minden. 

És mindenki. Ezen gondolkodva álomba szenderültem.

Na hogy tetszett?  Várom a komikat!;) Jöhet hideg meleg, bár ez még elég uncsi lett tudom. De azért nyugi lesz még izgalmasabb is