Puszi: Luca Xx.
Miattam......
2.rész...
..........
-Mi az?-néztem rá.
-Neee!-nézett rám.
-Mi az Harry? Istenem!-kezdtem el be pánikolni.
Ő hirtelen becsukta a szemét, a teste elernyedt, és ledőlt a fűbe. Elájult. Istenem! Mit tettem?
-Harry! Harry! Istenem! Ne haragudj! Úristen! Ez az én hibám! Én tehetek az egészről! Ha nem hozlak el, akkor most ez nem történik meg! Kérlek! Harry! Térj magadhoz!-könyörögtem, és néhány könnycsepp is legördült az arcomon. Ott térdeltem, Harry mellett, de ő nem csinált semmit. Csak ott feküdt.
-Harry kérlek!-szorítottam a kezét.
Gyorsan tárcsáztam a mentőket, majd anyáékat, hogy jöjjenek a kórházba.
-Kérem uram! Vele mehetek?-kérdeztem már a mentőstől.
-Persze! Nyugodtan!-bólogatott a fickó.
Nagyon meg voltam ijedve. Mi van, ha valami komolyan baja lesz? Ez az én hibám! Az egész!
Ott ültem mellette, és szorítottam a kezét, miközben a két mentős, infúzióra tette őt.
Tudom, hogy még nem ismerem olyan régóta, de most nagyon féltem attól, hogy valami komolyabb baja esett, és talán attól is, hogy........hogy elveszítem......
Mikor megérkeztünk a kórházba, én, majd a mentősök, és végül Harry "szállt" ki a mentő autóból.
Gyorsan betolták őt az ajtón, majd pár nővér kíséretében, elvitték őt.
Utánuk mentem, de a szobába, ahol tartották, nem követhettem őket.
Most jutott eszembe, hogy a fiúk nem is tudják. Gyorsan tárcsáztam őket.
4 csengés után fel is vették.
-Hallo?-szólt bele valaki. Nem tudtam most meg különböztetni a hangjukat. De azt hiszem Niall volt.
-Az én hibám! Az egész!-sírtam.
-Mi? Nem értek semmit Grace! Mi a te hibád? Nyugodj meg és mond el még egyszer!-mondta higgadtan.
-Harry.....leesett.....kórház! Gyertek a St. Suzanne kórházba!-hebegtem össze vissza.
-Mi? Miért? Grace! Mondd már el, hogy mi történt!-hallottam a hangján, hogy most már idegesebb.
-Harry....és én lovagolni voltunk....és Harry leesett a lóról. Most kórházban van! Gyertek ide!-kezdtem el megint sírni.
-Azonnal megyünk!-tette le a telefont.
Épp, hogy letettem a telefont, mikor megláttam anyáékat.
-Kicsim! Mi történt?-szaladt oda hozzám anya.
-Anya!-borultam a nyakába.-Harry! Leesett a lóról!-sírtam.-Az egész az én hibám.
-Ne beszélj butaságokat! Már hogy lenne a te hibád?-csitított anya.
-Semmi baj kicsim!-ölelt át apa is.
-Grace!-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Louis?-fordultam meg.
-Grace!-szaladtak oda a fiúk sorba.
-Louis!-mondtam, majd az ő nyakába borultam.
-Hol van Harry? És mi történt?-simogatta a hátam, nyugtatás képen.
-Elmentünk lovagolni, és ő le-leesett a lóról. Azt, mondta, hogy fáj a lába, aztán elájult. És ez mind miattam....az egész az én hibám!-sírtam.
-Ugyan már dehogy a te hibád!-ölelt meg még jobban.
-De hol van most?-jött oda Niall is.
-Itt. Ebben a teremben!-mutattam az előttünk lévő ajtóra.
Ő bólintott, majd az összes fiú oda jött, és egymást nyugtatva öleltük egymást.
Kicsivel később, anyáék elmentek valami kajáért, Louis a kezét tördelte és csak maga elé bámult, Niall sem evett, csak a cipőjével babrált, Zayn valami Paul-nak telefonált, és a menedzserüknek, Liam meg elment kávéért.
Én? Én meg csak magamba süllyedve ültem a padon. Azon gondolkoztam mi lett volna ha...?
Ha nem viszem el lovagolni....ha nem gyorsítunk a tempón....ha nem dícsérem meg, ő nem néz rám, és nem történik ez.
Hát ja....de ezen már késő gondolkozni. Megtörtént! Sajnos......
-Gyerekek! Egyetek! Légyszíves!-kérlelt anya minket vagy századszorra, de senki nem vett.
De mikor már 2 órája ott ültünk a folyosón, mindenki kezdett egy kicsit éhes lenni, így ettünk pár falatot.
Mikor már anyáék majdnem haza vittek, mondván pihennem kell, kijött az orvos.
Mindenki egyből felpattant.
-Dr. úr? Jól van?-nézett Louis aggódva a férfira.
-Önök Mr. Styles hozzátartozói?
-A barátai vagyunk.-válaszolt Liam.
-Értem...nos...még nem tudunk sokat, de eddig stabil az állapota! Nem szenvedett tartós károsodást, de egy kisebb agyrázkódása volt, és a lába is eltört. Az memóriája nem károsodott, de még elég gyenge....pár percbe, talán egy két órába telhet majd mire mindenre tisztán emlékszik! Most ha megbocsájtanak....-bólintott, majd elment.
-Köszönjük!-szólt után Liam.
-De Dr. úr?-kiabált utána Louis.
-Igen?-fordult hátra.
-Bemehetünk hozzá?
-Még altatásban van, de nyugodtan!-mosolygott.
-Köszönjük! Még egyszer!-bólintott Zayn.
-Na ki megy be először?-nézett körül, Niall.
-Menjen Lou!-mondtam, szipogva.
Nem is tudom miért, de annyira aggódom miatta....egész úton sírtam.....
-Hát akkor......bemegyek!-válaszolt halkan Louis, majd lassan elkezdett befelé sétálni.......
Körülbelül, olyan 10 percet tölthetett ott, mikor kiszólt, hogy magához tért.
Mindenki gyorsan felpattant a helyéről, de bemenni lassan ment mindenki, mert féltünk, attól, hogy mi fog bent várni minket.
-Harry!-szólt halkan Niall, majd oda mentek hozzá, és megölelgették.
-Sziasztok srácok!-mosolygott halványan Harry, és ezt a rövid mondatot is csak suttogni bírta.
Én nem szóltam semmit, csak leghátul álltam, és lehajtott fejjel a padlót pásztáztam.
-Ő....ő ki?-mutatott rám Harry.
Tudom...nem vagyunk együtt......és még csak pár napja ismerjük egymást, de ezt borzasztó rosszul esett hallani. Persze tudom, hogy ez nem Harry hibája, de akkor is.....
-Ő.... ő Grace!-válaszolt halkan Louis.
*Harry szemszöge*
Mikor kinyitottam a szemem, a fejem borzasztóan sajgott, és a lábam is nagyon fájt. Az éles fények szinte megvakítottak....éppen ezért gyorsan visszacsuktam a szemem.
-Harry! Harry!-szólongatott egy ismerős hang.
-Lo-Louis?-suttogtam.
-Igen!-nevetett fel meg könnyebbülve.
-Hol vagyok?-nyitottam ki lassan a szemem.
-Kórházban vagy Harry! Egy kisebb fajta baleset ért, és Grace hozott be téged!-válaszolt.
-Mi? Miféle baleset? És milyen Grace?-kérdeztem összezavarodva.
-Ő....ő egy lány.
-És honnan ismerem?-kérdezősködtem....olyan ismerős volt ez a név...valahonnan....de nem tudom, hogy honnan.
-Öhm...hát...nem rég ismerted meg, de......-itt megint elakadt.-De egyből beleszerettél.-nézett rám félve a reakciómtól.
-Tényleg?-csodálkoztam....ez...hogy is mondjam....nem vall rám.
-És...ő...is....is szeret?-kérdeztem. Ez volt bennem legelőször. De mintha egy hang azt suttogta volna, hogy már úgy is tudom a választ....
-Hát...igen..eléggé megkedvelt.-mosolygott barátom, féloldalasan.
-Értem.-bólintottam.-A többiek? Kint vannak?-tereltem a témát.
-Ahha! Szóljak nekik?-állt fel.
-Persze!-dőltem vissza, mert elég fáradt voltam.
-Srácok! Magához tért!-szólt ki az ajtón.
-Harry!-szólt halkan Niall, majd odajöttek, és megölelgettek.
Mikor mindenkit megöleltem, megláttam valakit a háttérben....egy lány volt....gyönyörű kék szemei, és barna haja volt....borzasztó ismerős volt, de nem tudtam hova tenni, így inkább rákérdeztem.
-Ő.....ő ki?-kérdeztem halkan.
-Ő......ő Grace!-válaszolt halkan Louis.
A lány lassan felnézett rám, majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
Ahogy őt néztem, beugrott egy mondat.
"Mi a...hülye vagy? Nem akarok elájulni. Tudod milyen meleg van? Te tényleg nem vagy komplett."
Aztán egy rövid beszélgetés, hangfoszlánya....
"-Hé haver! Jól vagy?-ütögette meg a vállam Zayn.
-Ahha persze!-mosolyogtam.-Csak....
-Csak még mindig AZ a bizonyos lány jár az eszébe.-jött oda Louis is.
-Igen. Ő annyira...más. De jó értelembe.-ámultam......."
Magam sem tudom, hogy, hogy, vagy, hogy miért, de egyre több hang csengett a fülemben.
-Életem egyik legszebb délutánja volt. Nagyon jól éreztem magam....Veled!-mosolyogtam rá, majd leültem mellé, a kanapéra.
-Hát....én is nagyon jól éreztem magam.....Veled!-nevetett fel egy kicsit."
Nem tudom, hogy honnan, de éreztem, hogy ezek a beszélgetések Róla szólnak....vagy épp, vele történnek...
Aztán hallottam egy édes nevetést, egy női parfüm ütötte meg az orrom, majd megint hallottam a hangokat.
"-Garce figyelj! Nagyon sajnálom, amit láttál!-mentem közelebb.
-Nem kell! Azt viszont igen, amit most mondani fogok. Engem örökre felejts el! Hazudtál Harry.-nézett most rám
-Én nem...nem hazudtam!-mentem oda közvetlen elé.-Az igazságot mondtam. Én tényleg többet érzek irántad, mint egy barát iránt.-guggoltam le elé, és fogtam meg a kezét.
-Hát igen....gondolom, a csaj iránt is többet érzel. Tudod! Akivel megláttalak smárolni! De nem csak én, hanem az egész világ!-akadt ki.
-Nem! Őt nem szeretem!-ráztam a fejemet.-Kérlek! Hadd bizonyítsam be!-néztem rám könyörgő tekintettel.
-Már késő Harry!-rázta a fejét, és kihúzta a kezét kezeim közül.
-Kérlek!-fogtam meg megint a kezét.
-Jó....-mondta, de nem nézett rám.
Én egyre közelebb hajoltam hozzá, bejártam a szememmel arca minden egyes szegletét, majd megcsókoltam.
Csodálatos érzés volt."
Aztán eszembe jutott, mikor a mellkasomnak dőlve néztük a Twiligh-ot, majd együtt mentünk aludni, és az is, mikor el vitt magához lovagolni.
-Grace!-szólaltam meg több perc hallgatás után.-Grace!-mondtam ki újra azt a csodálatos nevet.
Ő rám nézett, majd pár lépést közeledett hozzám.
-Gyere ide!-nyújtottam ki a kezem.
Ő meglepve, és lassan közelített felém.
Én még jobban kinyújtottam a kezem, amit ő megfogott, ezáltal, én közelebb húztam magamhoz.
Megpróbáltam feljebb ülni, de nem igazán ment....
-Maradj csak!-mosolygott rám halványan, majd elengedte a kezem.
-Ne! Hova mész?-kérdeztem összezavarodva, mikor kifelé vette az irányt.
-Hát....-de nem fejezte be, mert közbe vágtam.
-Srácok! Beszélhetek egy kicsit Grace-el?-néztem a körülöttünk álló, 4 személyre.
-Öhm...persze! Kint leszünk, ha kellenénk!-mondta Liam, majd kifelé vették az irányt.
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, én ismét a szoba közepén álló lányra néztem.
-Grace!-próbálkoztam megint a felüléssel, ami most szerencsére sikerült is.
-Igen?-kapta rám a tekintetét.
-Ülj le ide.-ütögettem meg magam mellett, a helyet.
Ő eleget téve a kérésemnek, leült, majd a padlót kezdte el nézni.
-Harry....-szólalt meg több perc hallgatás után.
Én eddig is őt néztem, de most még nagyobb érdeklődéssel vártam, mit szeretne mondani.
-Sajnálom! Ha én nem viszlek el lovagolni, akkor ez az egész....- de nem hagytam, hogy befejezze.
-Sss! Jól vagyok, és az amúgy sem a te hibád volt....nekem kellett volna jobban vigyázni.-mosolyogtam biztatóan.
-Nem! Nekem kellett volna jobban vigyáznom!-nézett a szemembe.
Én csak néztem őt egy ideig, majd hirtelen megcsókoltam.
*Grace szemszöge*
Csodálatos volt a csókja. Szenvedélyes, gyönyörű, édes, káprázatos.
Mikor vége szakadt, én csak mosolyogtam, Harry pedig a szememet bámulta.
-De....hogy?-csodálkoztam....hisz...az előbb még nem emlékezett.
-Téged képtelenség elfelejteni!-mosolygott, mire én felnevettem egy kicsit.
-Pedig már azt hittem, hogy....-de itt megint megcsókolt.
-De már minden rendben!-mosolygott rám, azzal az elbűvölő kisfiús mosolyával.
Én nem bírtam ki, és szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek!-suttogta a hajamba.
Én nagyon meglepődtem rajta......először nem is tudtam mit mondani.....
De aztán magamhoz tértem a csodálkozásból, és megszólaltam.
-Én is téged!-mosolyodtam el.
Ő erre csak még jobban magához ölelt.
Gyönyörű pillanat volt, mind addig, míg egy szőke, vörös rúzsos tornádó, fel nem tépte az ajtót.....
-Már csak ez hiányzott......-mormogta Harry..........
Remélem tetszett! :))
Komizzatok, szavazzatok, és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! ;)
Puszii: Luca Xx.
<33
.jpg)
.jpg)


