1. évad / 3. rész

ROSSZUL KEZDŐDÖTT, DE EGÉSZ JÓL VÉGZŐDÖTT!

2.

-Harry?-kérdeztem halkan.

-Igen?-nézett rám, felvont szemöldökkel.

-Pontosan hova is hoztál most engem?

Körbe nézett.

-Ööhm....

-Nem tudod?-néztem rá.

-Dee!-próbált meg hazudni.-Öööhm...vagyis...várj itt!-mondta, majd kiszállt, és visszament a Mack-ibe.
Pár perc múlva visszajött.
-Na?-néztem rá kérdően.
-Ööhm....azt mondta a nő, hogy újonc, és nem tudja pontosan, de azt mondtak hogy forduljunk vissza.-nevetett fel egy kicsit.
-Akkor most már haza mehetek?-néztem rá.
-Hát nem azt mondom, hogy szívesen, mert jól érzem magam veled, de igen.-mosolygott.
Kicsit meglepődtem, de azért jól esett.
-Te tényleg jól érzed magad velem?-néztem rá mosolyogva.
Ő össze kulcsolta a kezeinket, és bólintott.
Kicsit furcsa volt, de jól esett. Elindultunk....... VOLNA, de felbukkantak a paparazzik.
-Óóhh a francba! Bukj le! Gyorsan! Akkor még sem megyünk!-mondta irónikusan.
-Szuper! Most akkor még se mehetek haza? De......mi lesz a koncertetekkel? -kerestem meg a legjobb indokot.
-A francba a koncert!-csapott a kormányra.
-Na látod. Amúgy hány óra van?-néztem rá.
-Huhhhhhh! 11 óra. Úgy hogy bőven oda fogunk érni, ne aggódj!-mondta, majd elindultunk, gyorsan.


Mikor végre már haza keveredtem, olyan 4 óra körül lehetett.
-Te mégis hol voltál?-esett nekem mindenki.
-Csak volt egy kis elintézni valóm.-mondtam, mert a Harry-s sztorit, úgysem hitték volna el nekem.
-Na de ennyi ideig?-nézett rám apa.
-Igen!-vágtam rá.
-Jó jó mindegy! Kérsz valamit enni?-nézett rám anya.
-Nem köszi!-mosolyogtam, majd felszaladtam, a szobámba.


-Kész vagy mááááár? Graceeeeeeeeeeeeeeee!-dörömbölt a fürdő ajtómon, Megan.
-Gyere már! Elfogunk késni!-kiabált Georgi is.
-Jó jó megyek.-mormoltam.
Felvettem egy csíkos rövid nadrágot, egy fehér inggel, egy koptatott farmer blézerrel, és pár kiegészítővel, majd kiléptem a fürdőmből.
-Kész vagyok!-mormoltam.-Csak tudnám mit tettem, hogy ennyire büntetnek engem.
-Nem csak téged!-szólt Jade.-Minket is!-dünnyögött.
-Ja. Ja. Szomorú.-mondta Tom.
-De minket nem érint!-rántotta meg a vállát, Jack, nevetve.
-Na, essünk túl rajta minnél hamarabb!-jött ki műmosollyal a fürdőből Lola.
-Ez a beszéd!-mondta Megan.
-Csak induljatok már!-mondtam unottan és elindultunk.

-Mikor érünk már oda?-nyafogott Georgi.
-El fogunk kééééééésniii!-nyávogott Megan.
-Ahhj lécci! Lécci csak 5 percig maradjatok csendben! Csak 5 percig!-kiáltott rájuk Jade.
Most az egyszer kedveltem, megnyilvánulását.
*5 PERC MÚLVA*
-Oda értünk már?-nyafogott Megan.
-Ahhh......-szóltam.-Végre! Itt vagyunk!-örültem, hogy végre nem nyafognak.
Megan-ék kiszálltak, és körbe körbe ugráltak, hogy végre eljutnak egy 1D koncertre.
-Ahhj haladjunk máár!-nyafogott Lola.
-Bár ezt a stílust nem igazán szeretem, de most az egyszer egyetértek vele!-mutattam Lolára.
-Jó! Mennyünk!-ujjongtak Megan-ék.

Mikor már-már túljutottunk a hatalmas sikítozó és szinte már extázisban lévő lányok fullasztó tömegén, találtunk egy helyet, ahol -nagy bánatunkra-egész közel voltunk a fiúkhoz.
Mikor a fiúk feljöttek a színpadra, mindenki-kivéve engem, Jade-t, és Lolát-elkezdett ordítozni és sikítozni.
Vagy táblákon, vagy a pólójukon, vagy az arcukon, voltak One Direction feliratok. Kicsit vicces és őrületes volt.
-Mindjárt jövök!-kiabáltam, mert másképp nem értettek meg.
De szinte oda se figyeltek, kivéve Jade-t. Ő bólintott egyet.
-Hol lehet erre a mosdó?-gondoltam magamba.
Megtaláltam végül a mosdót, ami egy hosszú folyosó végén volt.

Mikor-hála istennek-vége lett a koncertnek, Jade tudta hol keressen, ezért hamar megtaláltak.
A lányok annyira, de annyira boldogok voltak, hogy az hihetetlen. Egyfolytában arról beszéltek.
-Úristen! Az ott Zayn!-sikított halkan-ami meglehetősen furcsa volt-Georgi.
-Grace! Kérlek gyere velünk oda!
-Mi? Miért pont én?-akadtam ki.
-Mert Jade vagy megverné, vagy megdobálná őket valamivel, Lola meg beszólna nekik! Naa kérlek! Csak te vagy normális!-kérlelt Megan.
-Héé!-szóltak egyszerre, Loláék.-És igen...igazuk van! Menny csak!-mondták, majd meglöktek egy kicsit, hogy elinduljak.
-Jó. Megyek.-morogtam.
Tudtam, hogy nagyon gáz lesz, mert ugye ott lesz Harry. Semmi kedvem nem volt, de megígértem.
De "sajnos" egy nagy böhöm biztonsági őr állt oda az ajtó elé. Hát ezt most megúsztam. Vagy még sem?
Nem. Persze. Megan és Gerogi bevetették a bociszemeket, mert tudják, hogy ennek nem tudok ellen állni.
-Kérem uram! Csak egy autó grammot szeretnének!-könyörögtem.
-Sajnálom kicsi lány, de nem lehet!
A végére már mindent megpróbáltam.
-Kérem! Hisz nem is látták őket, mert az utolsó sorban álltak!-mondtam, a lányok meg már mű sírtak is. Vicces volt.
-Jó. Megteszem amit lehet, de ez csak egyszeri alkalom.-adta be végül a derekát a -mint kiderült, David nevű-biztonsági őr.



*Harry szemszöge*
Már vége volt a koncertnek, de nekem még mindig a ma délután járt az eszembe. És persze Grace. Őt szinte lehetetlen elfelejteni. A mosolya, az illata, az a már szinte idegesítően őszinte természete.
Egyszóval tökéletes. Ő meg meri mondani, amit más nem. Ő nem a híres "Harry Styles-t" látja bennem, hanem azt aki én vagyok. Az embert, nem pedig a kisminkelt, beállított embert.
-Hé haver! Jól vagy?-ütögette meg a vállam Zayn.
-Ahha persze!-mosolyogtam.-Csak....
-Csak még mindig AZ a bizonyos lány jár az eszébe.-jött oda Louis is.
-Igen. Ő annyira...más. De jó értelembe.-ámultam.

Egyszer csak beszól az öltözőbe, David a biztonsági őrünk.
-Fiúk! Van itt egy lány, és a két húgának kér autó grammot. És tudjátok a szokásos, utolsó sor, sírás.
-Héé!-kiabált be egy lány. Az a hang. Ez Grace.
-És mi a neve?-kérdeztem.
-Valami Grace.-válaszolt.
-Majd én megyek!-siettem, és majdnem fel is estem az egyik székbe.
-Ebbe meg mi ütött?-kérdezte a fiúkat David.
-Szerelmes.-mondták egyszerre a fiúk, de ezt már alig hallottam.
Mikor kiléptem elállt a lélegzetem, ahogy ott ült. Tényleg ő volt az.
Ott ült a falnak támaszkodva, a földön, és az ablakon bámult ki.
Gondolkoztam, hogy hogy szólítsam meg, de akkor......




Na milyen lett? Komikat!:) Hajráá!:) Remélem tetszett!:)
Puszii: Luca<3

1. évad/ 2. rész

ROSSZUL INDULT, DE EGÉSZ JÓL VÉGZŐDÖTT!
1. RÉSZ 

Reggel, olyan 8 óra körül ébredtem arra, hogy a két "drága" testvérem -név szerint : Megan, és Georgi-

ugrál az ágyamon. 

-Ti mi a jó szencséges atya úristent csináltok itt?-néztem fel, még-még aludva.

-Ahh gyerünk kelj már fel!!! Graaaaaaaaceeeeee!-kiabáltak, még mindig ugrálva.

-Mi? Mégis minek?-kérdeztem értetlenül.

-Mert apának hála, megyünk egy One Direction koncertreeeeeee!

-Jó. Jó. És ehhez nekem mi közöm is van?-néztem rájuk, gyanakodva.

-Mert apa azt mondta, hogy te és a többiek visznek minket el!-magyarázták.

-Ahha...és a többieket miért is nem cseszegetitek?-bólogattam.

-Nekik most akarunk majd szólni!-mosolyogtak, majd leugrottak az ágyamról, és azzal a lendülettel már kint is voltak a szobámból.

-Ahh...miért? Miért? Ezzel tuti, hogy nincs lezárva ez az egész. Én nem megyek el egy buzi koncertre!-mormoltam, majd a fürdő felé vettem az irányt, de most egy kicsit óvatosabban, mint a múltkor.

Mivel elég jónak tűnt az idő, egy farmer inget, egy rövid rózsaszín nadrágot és még pár kiegészítőt vettem magamra.  

Lesiettem, hogy megkeressem apát, és megkérdezzem, mégis minek kell nekem, vagyis nekünk velük menni egy koncertre, ahol olyan fiúk "énekelnek", akiket nem is szeretünk! Nem értem. De most hátha megtudom.

-Te apa! Figyelj!-szóltam oda apának, miközben ő videó játékozott?

-Mondjad kicsim!-mondta, de nem nézett rám.

-Pontosan miért is kell nekünk elmenni arra a nyál koncertre??

-Mert szeretném, ha egy kicsit többet lennétek együtt!

-Hát de pont egy ilyen koncerten?

-Hát sajnálom kincsem, de már megígértem a lányoknak!-mondta apa sajnálkozó tekintettel.

-Húúúhh de jó. És mikor kezdődik?-kérdeztem unottan.

-Este 6-kor!-kiabált utánam apa, mert én már mentem fel a lépcsőn.

-Ééééééés.....-mentem vissza-pontosan hova kell menni?

-A Madison arénába!

-Király!-mutattam a hüvelykujjammal. 

-És apa?

-Igen?

-Mikor kell mennünk? Tudod? Londonba?-mondtam az utolsó szót halkan.

-Hát kicsim a olyan 2 hét múlva indulunk.-mondta apa.

-Rendben! Figyu én most megyek, mert még Nick és Anne nem is tudnak róla.-mosolyogtam, majd a vállamra kaptam egy masnis táskát és elindultam.

-Oké! Szia!-kiabált utánam apa.

-Szia!-kiáltottam. 

-Épp, hogy kiléptem az ajtón, utánam ordított Megan és Georgi.

-Graceeeee! Várj! Mi is megyünk!

-Miért?-fordultam hátra.

-Mer kell egy új ruha a koncertre!-mondták olyan "természetes, hogy erre egy új ruha kell" arccal.

-Felőlem!-forgattam meg a szemeim.

Elindultunk a helyszínre, ahol találkozunk Anne-vel. Nick azért nem jött el, mert megemlítettem, hogy vásárolni fogunk. Így egyből nem-et mondott. Tipikus férfi.

-Sziaaaaaaa!-ordította el magát Anne, ahogy meglátott.

-Szia Anne!-öleltem meg. 

-Te mégis mikor akartad elmondani nekem, hogy Londonba költöztök?-tette csípőre a kezét, mikor már nem fojtogatott.

-Hát...izé...ma!-mosolyogtam.

-Jó mindegy! Gyere! Már kinéztem egy nagyon jó kis darabot! Mennyünk!-húzott magával.

-Mi addig nézünk valami cuki, de mégis szexi ruhát, hogy belénk szeressenek!-rohantak be az egyik boltba, Megan-ék.

-Na mutasd azt a nagyon jó kis darabot!-mondtam nevetve.
Tényleg nagyon jól nézett ki, de szerintem csak rajta mutatott volna jól.

Megnéztünk egy halom tökéletes ruhát. Az egyik nagyon megtetszett, ezért azt gyorsan fel is próbáltam.

-Ezt megnézem!-mondtam, majd besiettem.

-Oké!-mosolygott.

Bementem, és felpróbáltam. Nagyon tetszett ez a ruha. Tökéletesnek tűnt. Gyorsan kiléptem, hogy megmutassam a ruhát Anne-nek, de beleütköztem valakibe. 

-Ne haragudj!-segített fel.- Én csak nem néztem a lábam elé.-túrt a hajába.

-Öööhm..ja.-mondtam kissé flegmábban, mint ahogy terveztem.-Ööhm..vagyis ne haragudj! Én is hibás voltam!-mosolyogtam, és elfogadtam a kezét.

Ő egyfolytában a szememet bámulta. Kicsit vicces volt. Amúgy baseball sapka volt rajta meg egy napszemüveg, amit eléggé furcsálltam bent egy boltban.

-Te? Te? Nem ismertél fel?

-Nem. Miért? Kéne?-nevettem.

-Ööhm semmi. Semmi.-vakarta meg tarkóját azt hiszem zavarában.-És mi a neved?

-Grace. Grace Harris. És neked?-mosolyogtam. Nem tudom miért, de egyfolytában csak mosolyogni tudtam.

-Ööhm hát Harry vagyok. Harry Styels.

-Áj! Az a Harry Styles? 

-Igen.-mondta halkan. De kérlek ne sikíts! Megadok mindent.

-Jó ezt a ruhát szeretném!-mondtam.

-Öhm! Oké természetesen!

-Csak vicceltem!-indultam el, a pénztár felé.-Amúgy meg nem vagyok rajongód! Kivéve a tesóimat. Na ők aztán bálványoznak téged, meg az egész kis pereputtyodat!-mutattam rá.

-De! De várj!-kiáltott utánam.-Te tényleg nem csípsz?  De hát engem...engem mindenki szeret!-mondta, majd megcsinálta a haját, és vigyorgott.

-Hát nem. Nem mindenki!-grimaszoltam.-Köszönöm!-mondtam az időközben kifizetett ruhámra, amit a pénztáros szatyorba is rakott nekem.-Viszlát!-köszöntem.

-Hé! Grace! Várj!-jött utánam Harry.

-Te nem adod fel könnyen mi?-fordultam hátra.

-Most miért vagy ilyen?

-Mi? Milyen? Várj! Inkább mégse érdekel.-tettem a kezem magam elé.-Hol lehet Anne?-kérdeztem magamtól.

-Ő ki?

-A a legjobb barátom! De légyszíves, most hagyj! Szia!-köszöntem el, és azt hittem ezzel letudom, de neem.

-Óóó ne! Ne! Ne! Ne!-kiáltott.-Grace! Grace! Várj!

-Mi van?-fordultam hátra.

-Ugye kocsival jöttél?-kérdezte kétségbe esetten.

-Igen. Mert? Na ez érdekes lesz.-mosolyogtam.

-El vinnél?

-Nincs kocsid?-néztem rá.

-De, de akkor tuti, hogy észre vennének.

-Mi? Mégis kik? 

-Az újságírók! Na siess már!

-De a tesómék, és..és Anne! -mondtam idegesen.

-Arra most nincs időnk! Gyerünk! Igyekezz!

-Ne siettess! Erre az egész amúgy nem is került volna sor, ha nem ütközöl belém!-kiáltottam rá.

-Igen? Szóval akkor most ez az egész az én hibám? 

-Igen! Egyáltalán te mit keresel itt? Pont Texas-ban?

-Itt lesz koncertünk!-mondta 2 oktával feljebb.

-Nem is ilyen a hangom!-nyújtottam rá a nyelvem, de pár perc múlva nevetni kezdtem, ahogy ő is.

-Tudod néha nagyon....ahhh!-mondtam, mert nem akartam, hogy túl jóba legyünk. Hisz én nem is kedvelem. Vagy legalábbis nem akartam, hogy talán ez még sem így van. TALÁN.

-Shhhh! Vedd fel ezt!-adott oda egy pulcsit, a táskájából.

-Mi a...hülye vagy? Nem akarok elájulni. Tudod milyen meleg van? Te tényleg nem vagy komplett.

Ő csak megforgatta a szemét.-Jó akkor ezt a kendőt!

-Ahh! Jó.-mormoltam.-És amúgy hova is akarsz engem vinni?-tettem a kendőt a fejemre.

-Én? Téged? Sehova.

-Mi? Te mekkora egy bunkó vagy!-néztem rá.

-Most miért?

-Istenem! Miért pont én?-néztem ki az ablakon.

-Képzeld el, hogy most millió lány lenne a helyedben, de neem! Te csak hisztizni tudsz!-kezdett el mutogatni.

-Azt hiszed, hogy minden csak körülötted forog? Hogy mindenki szeret? Mert ez baromira nincs így! És csak hogy tudd! Sikerült elérni, hogy egy röpke fél óra alatt, amióta ismerjük egymást megutáljalak. Eddig se kedveltelek, mert tudtam, hogy egy ilyen bunkó, beképzelt és nagyképű vagy!-kiabáltam vele.

Ő csak nézett egy ideig, utána meg beindította a kocsit, és elindultunk.

Olyan 10 perce mehettünk, mikor bekapcsolta a rádiót, és megszólalt egy dal, ami az övék volt. De azt csak onnan tudom, hogy Megan-ék folyton ezt hallgatják. Ezzel nem is lett volna gond, de még el is kezdi ott énekelni. 

-Ez most komoly? A saját dalodat énekeled? 

-Most mi van?

-Semmi.-mondtam flegmán.

-Na tudom, hogy neked is tetszik!-mosolygott.

-Mi? Te tényleg nagyon beképzelt vagy.-nevettem fel gúnyosan.

-Te meg nagyon okoskodó, és merev!-vágott vissza.

-Mi? Mi? Én n-nem vagyok okoskodó meg me-merev!-mondtam kissé dadogva.

-De!

-Tényleg?

-Tényleg!

-Jó!

-Jó!

-Oké!

-Oké!

-Te meg....-nagy levegőt vettem és folytattam.-egy nagy...-de elakadtam.

-Egy? Nagy?-kérdezte.

-Inkább hagyjuk!-fordultam az eblak felé, hogy még csak ne is legyen semmi szemkontaktus.

-Áááh szóval bejövök neked!-vigyorgott.
-Töröld le az arcodról azt a vigyort, de gyorsan! És m-mi az, hogy bejössz nekem? Te...nekem? Chh...
-Túl rosszul hazudsz.
-Nem is ismersz!-néztem rá.
-De észre veszem, ha valaki rosszul hazudik.
-Ááá szóval gondolat olvasó is vagy. Értem.
Nevetett, majd felém fordult.-Aranyos vagy.-mondta.
-Mi?-néztem rá döbbenten.
-Ööhm semmi.-vágta rá.
-Túl rosszul hazudsz!-néztem a gyönyörű zöld szemeibe.
Ő csak rám nyújtotta a nyelvét.
-És amúgy meddig kell még veled furikáznom?-fordultam felé, felvont szemöldökökkel.
-Nem tudom!-vonta meg a vállát.


-Szomjas vagyok! -nyafogtam.-És éhes! Ma még semmit nem ettem.
-Óóó szegény!
-De komolyan! Ha már elraboltál, a saját kocsimmal-mondtam kissé hangosabban-akkor legalább álljunk meg enni!
-Jó. De csak 5 perc!-mondta.
-Igen is apuci!-mondtam, majd kiszálltunk, mert pont egy Mack Donald's-hoz értünk.
-Ne! Te inkább maradj itt. Majd én sietek! Mit kérsz?-nézett rám.
-Miért kell itt maradnom?-néztem rá.
-Mert.
-Mert?
-Csak.
-Csak?
-Istenem gyere!
-Grace vagyok, de ez se rossz név!-mosolyogtam önelégülten.
Bementünk és megvettük ami kell, majd sietősen távoztunk, mondván " még meglátnak minket".
Visszaültünk a kocsiba és elindultunk tovább. Vagyis indultunk  VOLNA tovább. De azt se tudtuk, hogy hol vagyunk jelen pillanatban.

1. évad/ 1. rész

MI?!

-Hány óra van?-mormoltam-magamnak, mert senki nem volt ott mellesleg-reggel, mikor felébredtem.

Oldalra fordultam, és megnéztem az órám. 9 óra volt. Egy gyönyörű, Júniusi napon, mikor besüt a már korán reggel szikrázó napfény a szobádba és a nyitott ablakon keresztül bejön egy kis enyhe, reggeli szellő, öröm felkelni. Fáradtan, de mégis mosolyogva libbentem ki a fürdőszobába. Megcsináltam minden reggeli teendőt, majd felöltöztem. Egy fehér inget, egy türkisz blézerrel és egy fekete-fehér csíkos emelt csípős nadrágot kaptam magamra. 

Épp kiléptem volna a folyosóra, mikor-a már megint-idétlenkedő Jack-be és Tom-ba botlottam,-szó szerint-és persze felestünk. 

-Aahhh Tom leszállnál rólam kérlek? -sóhajtottam nagyot, mert ez a bálna rajtam feküdt.

-Az jó lenne!-mormolta Jack is, aki éppenséggel alattam feküdt.

-Hupsz! Bocsi!-nevetett Tom.

-Igen. Tényleg nagyon vicces, hogy szétnyomtál minket, a tehén súlyoddal.-öltöttem ki rá a nyelvem.

-Ha-Ha! Nincs is tehén súlyom!-mormolta.

-De! De az van!-jött ki a szobájából, Megan, és gyengéden hátba veregette az említett sértődött személyt.

-Gyerekek? Reggeli!-kiáltott fel anya szépen csengő hangján. 

-Megyünk már!-kiabált Lola, aki időközben lépett ki a fürdőszobából.

-Gyorsan lecsörtettünk, majd-persze Gerogi-val, és Jade-el együtt-leültünk enni.

-És?-vett apa kezébe egy pirítóst, amit meg kent lekvárral-ki kíváncsi a nagy bejelentésünkre?

-Én!-kiabálta mindenki, kivéve Jade-t.

-Nem. Engem nem igazán.-mormolta.

-Apa! Inkább majd reggeli után.-tette elém a pirítósom anya.

-Rendben szívem!-mondta apa, anyának.

-Na gyerekek! Családi tanács!-kiáltott apa.

Gyorsan lesiettem, mert már nagyon kíváncsi voltam a "Nagy bejelentésre". Épp a szobámból léptem VOLNA ki, mikor nekem jött Lola.

-Vigyázz már jobban! Szétcseszted a ruhám!-akadt ki.

-Jól van na! Bocs!-mormoltam. 

Ilyen nincs! Már megint a földön kötöttem ki. Máskor komolyan magam előtt valakivel fogok csak kijönni a szobámból, vagy a fürdőből. De most komolyan.

-Itt van mindenki?-kérdezte a tenyerét összecsapva apa.

-Nem. Lola még öltözködik!-forgattam meg a szemeim.

-Akkor még vár-de akkor jött le a lépcsőn Lola. Megjegyzem, mint egy királynő.

-Na szóval...-kezdett bele apa, de megakadt.

-Nos gyerekek, apátok új állásra tett szert...-akadt meg ős is.

-Bökje már ki valaki!-kiáltott fel idegesen Jade.

Apáék egymásra néztek, majd belekezdtek.-És ehhez a munkához..hát Londonba kell mennünk.-fejezet be apa.

-Ez most komoly?-nézett döbbent fejjel...szinte mindenki.

-Igen.-mosolygott anya.-Ezentúl Londonban fogunk élni.-kiáltott anya, boldogan.

-Hogy mi? Ezt mégis hogy képzelitek?? De hisz nekem itt van minden barátom! Ez..ez nem fair!-ordítottam, majd felrohantam. Még soha nem viselkedtem így, de ez most kihozta belőlem a legrosszabb énem.

Utána persze mindig megbánom, de ezt most muszáj voltam kiadni magamból. 

Kimentem az erkélyemre, és neki támaszkodva a korlátnak, gondolkodtam. Mi lesz Anne-vel? Mi lesz Nick-el? (Nick a lrgjobb fiú barátom Mi lesz az iskolámmal? Hogy szerzek majd új barátokat? Mondjuk...ilyeneket úgy se tudok, mint amilyenek Nick és Anne.

Ilyen nincs! 

Ebben a nagy gondolkodásba, teljesen elfáradtam és lefeküdtem aludni. Igaz, még meg se ebédeltem, de teljesen elfáradtam. Nem tudom mibe, csak úgy. 

Mikor felkeltem, már olyan este 8 körül lehetett. 

Átaludtam az egész napot. Szuper! Pedig még vásárolni is el akartam menni. Na mindegy. Majd holnap talán sort kerítek rá. Visszaaludtam, de ezúttal már pizsamában és lezuhanyozottan.

Még mindig ideges voltam egy picit, mert ugye semmi kedvem nem volt elmenni innen. Itt van minden. 

És mindenki. Ezen gondolkodva álomba szenderültem.

Na hogy tetszett?  Várom a komikat!;) Jöhet hideg meleg, bár ez még elég uncsi lett tudom. De azért nyugi lesz még izgalmasabb is 

Prológus

Sziasztok! Grace Harris vagyok, 18 éves. A Louisiana-i New Orlend-ben élek, 6 testvéremmel, és a szüleimmel. Hát igen. Úgy látszik, anyáék nem bírták abba hagyni Lolánál.:D  Egy elég fura család vagyunk. Kezdjük is pl. Jade-el. 17 éves. Ő egy kimondott emo csaj.  De akiket szeret, azokkal tud Néha normális is lenni.                                                                      JADE

                                                                           GEORGI

10 éves lány. Egy nagy Justin Bieber fan. Mindent begyűjt róla. Poszter, füzet, táska, képek, minden! Hát nem mondom néha ez már tényleg nagyon idegesítő, de azért szeretem.
                                                                           MEGAN

Ő Georgi ikertesója. (Természetesen ő is 10) Nagyon egyetértőek, ezért persze az is közös, hogy imádják Justin-t. Ja és, hogy le ne hagyjam!!! Persze, hogy ők is bálványozzák azokat a...hogy is?...ja igen  az a One..... Direction, vagy mi....Na igen. Nem tudom, hogy mit esznek rajtuk, de valamit biztosan tudok. Tuti, hogy nagy beképzeltek, önteltek, és bunkók.
                                                                           LOLA

 18 éves. Ő egy tipikus szőke nő. Buta és nagyképű. Nem igazán szeret minket. Vagyis ezt rosszul mondtam. Lehet, hogy szeret minket, de néha tényleg nem látszik. Főnökösködik, és kibújik minden feladat alól. De néha van azért szerethető pillanata is.
                                                                       TOM 

és 

JACK

Ők egy nagyon életvidám, aranyos és vicces fiúk. Komolyan. Néha ők meg én vagyunk a legnormálisabbak a családból. :D
                                                                 

                                                                           ANNE

Ő a legjobb barátnőm. Imádom! Minden hülyeségben benne van. Ovis korom óta ismerem.

17 éves.

Még annyit szeretnék, hogy a legidősebb közülünk, Lola, (18), majd én ( 18), azután Jade( 17) utána legidősebbek, Jack és Tom -ikrek- (16) és a másik iker párunk, Georgi és Megan (10)

Nos erről a korántsem hétköznapi családról és a cseppet sem unalmas életemről, szeretnék nektek most mesélni. Hát ha ez mind még nem rettentett el, akkor jó szórakozást!:)